Elofordult veletek, hogy bizonytalankodtatok a gyermekvallalassal kapcsolatban? Vegul hogy dontottetek?

Mi harom gyermeket szerettunk volna es szeretnenk is. Nem akartunk tul nagy korkulonbseget, de sok minden tortent, miutan a masodik gyermekunk megszuletett. (Koltozes, munkahelyvaltas, csaladi vallalkozas beinditasa, stb.)

Egy ideje minden a helyere kerult, egy ideje elvezzuk a nyugalmat, a rendszerezett napokat, azt, hogy a gyerekekkel egyutt is mobilak vagyunk, kettesben is tobb a szabadsagunk, alhatok ejszakankent, stb.

Tenyleg rakeszultunk hosszu tavon a harmadik gyerekre, nagy hazat valasztottunk, az autobol is akkorat vettunk, hogy ugy is kenyelmes legyen.

Es en most bizonytalankodni kezdtem. Nem erzem azt, hogy igen, en nagyon szeretnem. Szeretnem, akarom, de meg varnek par evet.

A ferjem annyit varni mar nem szeretne, mert mar igy is eleg nagy lesz a korkulonbseg, nem igy terveztuk. Latom rajta, hogy o mar tenyleg nagyon szeretne, nem akarom ot megbantani. De en nem vagyok ebben meg 100% biztos es tudom jol, hogy az en eletem fog a legtobbet valtozni (ismet ejszakazas, kotottseg, 1-2 evre ismet kiesik a munka, jovo szeptembertol iskolas a masodik gyermekunk is, akkor akartam en is ujra suliba menni.)

Nem holnapra kell dontenem, van meg idom, kb egy ev mulva lesz aktualis elesben, mert az biztos, hogy nem akkor szeretnek babazni, amikor a kisebbik gyermek a sulit kezdi, akkor ra kell figyelnem.

Ti ereztetek igy?

Normalis, hogy bizonytalan vagyok?

(Az elso ket terhesseg is tervezett, akkor ilyet nem ereztem, biztos voltam mindenben es azonnal akartam, pedig a korulmenyeink messze nem voltak ilyen rendezettek.)