Kisgyerekes anyukák, számotokra milyen egy családbarát munkahely?

A kilencéves gyerek már nem annyira kicsi. A családbarát munkahely számomra azt jelenti, hogy rugalmasak. Elfogadják, hogy bizony van olyan, hogy ugorni kell, mert beteg lett a gyerek, szülői értékezlet van, de a helyzettel visszaélni nem lehet.

Az biztos, hogy ne ő legyen az, akinek tovább kell bent maradnia..

Pont ilyen munkat keresek. Reszmunkaidoben, rugalmas idobeosztasban, normalis berrel.

Mivel a Kisfiam ovija nem keves penz, annak az arat es meg azon felul szeretnek megkeresni....nem lehetetlen - bar az is igaz, nem Mo-n elunk.

A kisfiam 3 éves, így még nekem is sokat számít az, hogyan állnak hozzám a kollegáim és a feletteseim.

"kemény" területen vagyok (pénzügyi szektorban, elemzési terület- inkább férfi kollegáim vannak), ehhez képest nagyon elégedett lehetek.

A közvetlen felettesemnek is kicsi gyermekei vannak és férfi létére is nagyon megértő- meg tudom vele beszélni, ha előbb el kell mennem vagy most az óvodai beszoktatás idejét stb.

Azért az is fontos, hogy a munka készen legyen, ezért amikor bent vagyok akkor nagyon igyekszem és szerintem lehet rám számítani.

Ha a kisfiam beteg és otthon kell vele maradnom pár napra, akkor reggel szólok- ha valami sürgős munka van, még abban is segítenek, hogy hazaküldik nekem vagy pendrive-on bedobják, esetleg beszaladok érte vagy a kollegáim besegítenek az összekészítésben, lekérdeznek bentről adatokat stb.

Ha nekem az jobb, akkor mehetek szabadságra is, nem muszáj táppénzre mennem, illetve nyáron meg tudtuk beszélni azt is, hogy 1 szabadságot írok ki és két fél napot megyek be stb.

A 8.00-17.00ig (pénteken 14.00ig) szóló munkaidőt általában mindenki betartja, de nincs belőle gond, ha 8.15-re érek be vagy előbb szeretnék elmenni egy negyed órával- ha egyébként nem halmozódik a munka.

Vannak időszakok, amikor nagyon sokat kell dolgozni, akkor sem feltétlenül tudok bent ülve túlórázni, de akkor szó nélkül jövök reggel pl. fél órával korábban vagy befejezem a munkát otthon, amikor a kisfiam elalszik- és ilyenkor én sem háborgok, hanem csinálom a dolgom.

Nekem nagyon jó ez a rugalmasság és örülök annak, hogy megértő, kisgyerekes, családos emberekkel vagyok bent körülvéve- mert így nem kell könyörögni és magyarázkodni egy beteg kisgyermek miatt.

A szombati munkanapokon tavaly is két alkalommal volt valami céges gyermeknap-szerűség, amikor az igazgatóságunkon szerveztek valami kis ünnepséget a gyerekeknek- aki nem tudta hová tenni ezen a napon a gyerekeit, az be tudta hozni, felváltva foglalkozott velük valaki, akinek épp volt üresjárata a munkában (színeztek, gyümölcsöt kaptak, fénymásoltak, vándoroltak a házban, kicsik lifteztek :) stb.).

Most, az augusztus 20-a körüli szombaton én is behozhattam a kisfiamat (nem volt vészesen sok munka)- amíg én befejeztem a részemet, addig a könyvelő kolleganőim szépen "elszórakoztatták" a kisfiam, aki nagy örömmel segített nyomtatni, fénymásolni, elvinni az iratmegsemmisítőbe valamit, beszkennelték a krokodilját, bélyegehetett, hogy "könyvelve" ilyesmi :)

Szerintem igenis figyelembe kell venni azt, ha valaki kismama vagy kisgyermekes szülő- de ezzel visszaélni sem szabad. Nem várom el senkitől, hogy helyettem végezze a munkámat akkor sem, ha a kisfiam beteg- és ha az egyedülálló kollegáim közül valakinek valami intéznivalója van vagy beteg, akkor én is azonnal ugrok és segítek a munkájában, ha tudok- mert tudom azt, hogy nekem is bármikor adódhat olyan, amihez elengedhetetlen a szívesség.

Nem szoktunk nagyon sztorizgatni, de néha megosztunk egymással 1-1- fényképet a gyerekekről, elmondjuk a véleményünket pl. adott óvodáról, iskoláról, valamilyen gyermekjátékról, autósülésről, jó programról stb.

Sajnos kikényszeríteni mások jóindulatát nem lehet- esetleg a kolleganőddel ti ketten tudtok összefogni és kölcsönösen besegíteni egymásnak.

Szép napot.

A miénk családbarátnak mondta magát, és szerintem is az. Őszintén szólva, borsódzott ettől a hátam, mert sajnos nem szeretem a gyerekeket. A családbarát szóról pedig az ugrott be, hogy majd biztos játszóház lesz az irodaház földszintjén, és mindenki elmehet hamarabb, ha szülői, meg zongoraverseny van, és persze én helyettesítek, mert hát nekem nincs gyerekem, ráérek.

Pozitív csalódás ért. Gyereket még egyet se láttam benn, de az anyukák és az apukák is elmehetnek hamarabb, ha úgy adódik, ha a gyerek többet betegeskedik, mint a törvényben foglalt pár nap (eleve, mekkora ökörség már törvénybe iktatni, hogy egy gyerek hány napig lehet beteg?! Én soha nem voltam még takonykóros se, az öcsémmel meg állandóan otthon kellett maradni), akkor a szülőnek lehetősége volt otthonról dolgozni. Ha valami rendezvényre, vagy szülőire ment, akkor pedig lecsúsztathatta az órákat.

Az otthonról dolgozás egyébként nekem is opció volt, mikor egy komolyabb sérülés miatt nem akartam bejárni (volt már járógipszem, de az első nap fellöktek vele a metrón), illetve a lecsúsztatható órák (vagy rugalmas munkaidő, ha úgy tetszik) is jól jöhet bárki emberfiának, nem csak a szülőknek.

Szóval azt mondom, hogy amíg tényleg nem rohangálnak mellettem visítozó gyerekek, miközben dolgozom, és nem színes minden, addig családbarát helyen szeretnék dolgozni. Mert szerintem nyugodtan behelyettesíthetjük a "családbarát"-ot "emberbarát"-tal.