Volt már dolgod olyan gondozónővel/óvónővel/tanárnővel, aki első pillantásra, vagy akár egy ideig nagyon nem volt szimpatikus, de aztán megkedvelted az alapján, ahogy a gyermekedhez viszonyul?

Igen, a most elsős lányom tanítónénijével :)

Tavaly elmentem jó néhány nyílt napra a szóba jöhető iskolákba. Ez a tanító néni nem volt nekem túl meggyőző sem szakmailag, sem emberileg, kicsit talán unszimpatikus is volt (így visszagondolva már olyan fura erre gondolni). El is határoztam, hogy ehhez a nőhöz tutira nem iratom a lányom. Aztán tavasszal volt egy csalogató kézműves foglalkozás a leendő elsősöknek, és a lányom pont a tanárnő mellé ült le. Aztán csak azt vettem észre, hogy olyan mérhetetlen kedvességgel, szeretettel, türelemmel segített a lányomnak, és minden körülötte ülő gyereknek, hogy totál levett a lábamról. Utána megkérdeztem a gyerkőcöt is, hogy neki melyik tanító néni tetszik a legjobban, kihez járna a legszívesebben, és ő egyértelműen ezt a tanítónénit választotta.

Most már az eltelt 2 hónap alapján azt mondhatom, hogy egy főnyeremény ez a hölgy! Tüneményes, kedves, gyerekközpontú, abszolút a gyerekek igényeihez és az aktuális képességeihez méri a tananyagot, nem terheli őket feleslegesen (mindezt úgy, hogy más elsős anyukákkal beszélgetve azt látom, hogy a tananyagban ugyanott tartanak,ahol más iskolákban is, tehát az, hogy kevés leckét ad fel, vagy néha tanóra helyett inkább kiviszi őket a játszótérre, nem megy a tanulásuk kárára.)

Bocsi, hogy kicsit hosszú voltam :)