Heim Pál kh-ban kell műtét után ott maradni egy éjszakát a 2 éves gyerkőccel, mire / hogyan készüljek?

Szia,

nekem 1,5 éves volt a kisfiam kb. egy éve, mikor a szubintenzív sebészeti osztályra bekerültünk és ott 3 napot és éjszakát bent kellett töltenünk.

(agyrázkódás)

Ez a kórházi osztály rettenetes volt. Nagy belmagasságú, mégis iszonyatosan fűtötték, szellőztetni a nővér nem engedett (a gyerekágyaktól legtávolabbi ablakot sem, résnyire sem, 5 precre sem)- áporodott forró levegő volt- ez a kicsit és és engem is nagyon zavart és a kisfiam nyugtalanul is aludt.

Régimódi fém rácsos ágyak voltak, fel-le lehet húzni a rácsot és ezt szerintem még a 2 évesednél is el fogják várni.

Bár a nővérek kedvesnek tűntek elsőre- ahogy levették, hogy nem egy igénytelen anyuka ül a kicsi mellett, máris mindent rám hagytak. Amivel alapvetően nincs is baj, hiszen természetes, hogy én mosdattam, etettem stb.- de amikor meglátták, hogy a hányós picinek vittünk könnyebben emészthető pépes bébiételt is (agyrázkódás után sokat hányt ehhez képest kapta a normál felnőtt leves+második menüt kis adagban)- rögtön nem is adtak semmit enni és mondták, hogy nagyon jó az, amit hoztunk...

Óriási kórterem, benne talán 6-8 ilyen ágy félkörben, középen pultos jellegű "nővérszoba", amellett volt a csap és a kuka.

A nővérek elég keveset tartózkodtak a helyükön, inkább az intenzív részben vagy a pihenőjükben voltak rendszeresen.

Ha kérdésem volt akkor nekem kellett keresgetni őket.

Míg a szobában fullasztó, áporodott hőség volt, addig a fürdő-wc részen tárva-nyitva volt hagyva a kisablak és ilyen februári időben volt vagy 15-16 fok. Ebben kellett fürdetni a kicsiket, nagy könyörgésre kaptunk kiskádat (mert egyébként beállós, ultragusztustalan zuhanyzó volt (jó, ez a többi szülő hibája is volt persze). A kapott kádat kb. 10 percig súroltam a kihelyezett kézfertőtlenítő folyadékkal, mert olyan állapotú volt.

Ugyanazt a wc-t használták az édesanyák is, mint a roma pereputty vendégségbe jövő tagjai- iszonyatos volt.

A fürdőszobai kukákat nem túl gyakran ürítették, ezért a kakis-pisis pelenkákat egy idő múlva már nem tudtuk hová dobni nap közben, csak a szobai kukába, ami a melegben órákig ott bűzölgött, hiába szóltunk.

A tévét reggel a nővér automatikusan benyomta, többször kellett határozottan kérnünk, hogy ilyen pici gyerekeknek ne tegye (agyrázkódással és műtétre várva voltak ott hasonló kicsik).

Éjjelre nem zavartak el, de ágyat vagy szivacsot legalább nem adtak, nem engedtek behozni. A két gyerekágy között olyan széles sáv volt, amin egy kis stoki fért el, így jó kényelmetlen volt egész nap ott üldögélni. Éjjelre nem volt más, behozott pléden ott gubbaszottunk szülőként és amikor már elaludtunk a földre kuporodva kínunkban, akkor jött egy pattogósabb nővér és közölte, hogy azonnal pakoljunk el, nem alhatunk a földön, mert eltorlaszoljuk a gyerekhez vezető utat- ha életet kell menteni, akkor miattunk nem tud odaférni.

(persze egyébként nem néztek már villanyoltás után nagyon a gyerekekre és természetes, hogy én sem mélyen aludtam volna, csak a fáradtságtól már szédültünk- mi vettük volna először észre, ha valami gond van)- a nővér sem ült a pultban éjszaka, gondolom elment lefeküdni a pihenőjébe.

8kor nagyjából lefektettük a kicsiket, könyörögtünk, hogy a nagy neonokat kapcsolják le utána... ehhez képest a picik már aludtak, jött este 9-1/2 10kor a vizit és felverték szerencsétleneket, csapkodott az orvos, neont kapcsoltak, zörgették az ágy végében lévő alumínium táblát, ordítoztak stb. A gyerekek felébredtek, sírtak- kezdhettük előlről- reggel 6 előtt a takarítónő ugyanezt.

A nővér legnagyobb gondja az volt, hogy az ágy végébe terített fürdőlepedőt azonnal pakoljuk el (szekrény NINCS), utazótáskát alig tűrték meg az ágy alatt.

Nap közben én voltam vele, éjjel a férjem, én pedig mentem a 2. naptól már haza aludni. Kb. 10 percet találkoztunk a kicsi ágyánál, elmondtam mi volt- ehhez képest ránk pirítottak, hogy csak egy felnőtt lehet bent a kicsikkel. A népes, hangos, kiborító, primitív roma család az egész pereputtyával meg a büdös rántotthúsaival bezzeg órákig dajdajozott a délutáni alvás idején is és zsákszámra hordták be a romlandó süteményeket, plüssállatokat, kisrádiót és amit el tudsz képzelni. Joghurtot melegítettek órákon át a forró radiátoron meg ilyenek...

Finoman jeleztük a nővérnek, megvonta a vállát.

Napi vizit előtt már 20 (!) perccel kizavartak bennünket felnőtteket az ugyancsak fűtetlen folyosóra/lépcsőházba, ott kellett várni a méltóságos doktor urakat (nem értettük, miért nem lehetünk bent és miért nem kérdezhetünk pl. A válasz az volt, hogy ha akarunk valamit keressük meg a kezelőorvosunkat (akiket órákig kellett üldözni...). A gyerekek közben bent sírtak a felhúzott rácsok között, mi meg kint fagyoskodtunk, a mellettünk elhaladó népes orvos és nővércsoportból senki nem tudta fogadni sem a köszönésünket.

Felháborító volt az egész.

Mindehhez hozzátenném, hogy tanult, igényes, normális emberek vagyunk és természetesen semmivel nem adtunk okot az ilyen megalázó viselkedésre. Több normális anyukával ezt eljátszották a szobában, a romákkal nem.

Az egész épületkomplexummal szemben, a Delej utcában van egyébként hely, ahol a szülő aludhat, fürödhet stb. ha pl. vidéki- szoptatós vidéki anyuka volt így. Kérte, hogy szóljanak át telefonon, ha éjjel felébred a pici sírva 3 órán belül és szopna- az első éjjel 30 percig sírt a kisbaba, mire megjött az anyuka (menetrendszerűen 3 óránként benézett a szerencsétlen), mert a nővér lusta volt áttelefonálni.

Sajnálom, hogy nem tudtam jókat mondani, de mindennel készüljetek és jó, ha van váltótárs, mert 2 napot felnőtt ott gubbasztva nem bír ki.

Minden jót és gyógyulást kívánok.