A párommal szeretnénk babát, de a tűtől és a vértől irtòzom. Igy hogy fogom birni a terhességet? Volt valaki hasonló helyzetben?

ÉN.....és itt vagyok túl éltem,a lányom is megszületett!!!:)))

Képzelheted a terhességem előtt valamikor gyerekkoromban kaptam szurit,vért meg nem adtam soha. Az első egykét alkalom a neheze,de utána úgy hozzá lehet szokni hogy fel sem tűnik.

Én sem szeretem a vérvételt. Mindig úgy csináltam, hogy ökölbe szorítottam a kezem (amennyire bírtam), és csukott szemmel elfordultam. Így azért túl lehet élni.

A szülésnél meg úgyis csak az fog érdekelni, hogy eszméletlenül fáj, és minden rendben van-e a babáddal!

Na ezzel én is így vagyok sőt én a kórházi szagoktól már elsápadok.A fájdalom küszöböm a béka feneke alatt van.

:( A tudat is kikészít hogy már megint doki stb.. ,De most hogy 12 hetes vagyok és már voltam vérvételen vizsgálatokon már nem érdekel semmi, büszkén megyek és úgy fogom fel hogy ez semmi azért a csodáért akit a végén a kezemben tarthatok!!:)Egy jó tanács ne néz oda én is úgy csinálom hogy elfordítom a fejem és igyekszek beszélgetni hogy nehogy rosszul legyek!!Hajrá ne ez tartson vissza megéri!!!:)A.

24 hetes vagyok, a mai napig remegek, mint a nyárfalevél, a tűt látok. A vérvételnél egyszerűen megmondom a laborosnak, hogy be vagyok fosva, legyen kíméletes. Mondjuk látja is, falfehér vagyok és remeg a kezem.

Többnyire fekve veszik a vért, kérésre eddig mindig megoldották. Így nincs az, hogy tűvel a karomban leborulok a székről.

Én rosszul vagyok a vérvételen,de ha lehetne,a császárt végig nézném.Sajnos nincs rá lehetőség.Műtötték már a térdemet,lábamat,talpamat,mindet nézhettem és ott nem lettem rosszul.

Egyetlen amit nem bírok,a vérvétel.Múltkor szóltam,hogy rosszul szoktam lenni,egyből leoltottak,hogy mi lesz velem a szüléskor.Közöltem,hogy császár lesz.Rosszul esett,utána sokat bőgtem,mert senkinek semmi köze hozzá,én csak jót akartam,hogy lehetőleg készüljenek rá,hogy egyszer csak se kép se hang.Legközelebb nem szólok inkább.Minden vérvétel sírással vagy rosszabb esetben ájulással végződik,de ez nem tartott vissza :-)

Annyi segített,hogy én már terhesség előtt kerestem egy dokit,akiben maximálisan meg tudok bízni.Ez kb 2 évig tartott.Innentől nincs gondom.