Őszintén: mennyi időbe telt és hogyan sikerült elfogadnod, hogy a második (harmadik) baba is ugyanolyan nemű lesz/lett, mint az első (első és második), ha minden "praktikát" bevetettél érte, hogy ellenkező nemű legyen?

Igazság szerint, amikor a két lányom után ismét várandós lettem, örültem volna, ha a harmadik is lány lesz.

Nem az lett :-) Viszont első perctől ugyanúgy örültem a fiamnak is.

Nálunk 3kisfiu van!

MIvel a tesóm előttem nem sokkal szült, a mi gyerekünket mindenki nagyon lánynak várta, mi úgy voltunk vele, hogy minegy mi lesz- fiu lett. MÁsodikat éreztem, hogy fiu lesz, 3x is megálmodtam, hogy UH-n fekszek a dokinál és mindig ugyanúgy játszódott le- mindig fiut mondott, de a lelkem mélyén éreztem is.

Aztán férjemnek egyszer jósolt spontán egy ismerőse, mondta neki, hogy 2fia lesz meg egy lánya, így mikor 3x-ra terhes lettem, mindenki lányra számított. Férjem én én is kerestük a lányneveket- de nem találtunk semmit, és akkor éreztem, hogy azért nem találunk neki nevet, mert nem is lány! Én akkor elkezdtem fiunevet keresni, és meg is találtam egy véletlenül olvasott cikkben- nem tudtam levenni a szemem egy névről- érzetem, hogy ő lakik odabent! És igazam is lett! Én őszintén mondom hogy nagyon örültem neki. Olyan mesebeli- 3kiskirályfival!! :) egyébként meg egy kislánynak is nagyon örültem volna- de egy pillanatig sem bánkódtam, hogy fiu vagy lány- örültem, hogy lesz- hogy egészséges és hogy nagycsalád leszün- lettünk. :)

egyébként a praktikákról annyit, hogy olvastam, hogy ovuláció előtt- után kell fiut lányt "csinálni", és amikor kiderült, hogy terhes lettem a harmadik fiunkkal végiggondotam, hogy az együttlét idejét tekintve fiunak-lánynak kellett volna legyen- (abban a hónapban egyszer voltunk együtt, mert férjem nagyon lebetegedett és kórházba került- szóval tudtam a fogantatás idejét) - szóval lánynak kellett volna legyen a kisfiunk!!

:)))

De én tényleg őszintén mondom, hogy én baromi boldog voltam, mikor megtudtam, hogy még ő is kisfiu lesz!!