Kistesó érkezik egy tönkrement kapcsolatba? Volt valakivel ilyen, adjatok tanácsot!

Hosszú és kusza lesz, de próbálom értelmesen megfogalmazni, hogy nagyjából értsétek. 6 éve vagyunk együtt, van egy 3.5 éves okos nagy fiunk, akinek 1-2 héten belül születik a tesója. Egyikőjük sem tervezett baba volt, de szívesen fogadtuk őket. A történet azután kezdődött, amikor a nagyobb megszületett. Én otthon voltam vele, nagyon szerelmesen, bármit megtennék a páromért hozzáállással. Ő sokat dolgozott, a pénzt mint kiderült gyakran nem (csak) hazahordta, mellettem nője volt. Ezeket nem tudtam, csak jóval utólag meg. A fiunk 1.5-2 éves kora körül kezdtünk elhidegülni egymástól, elég problémás volt, én nem toleráltam semmit, elegem volt az itthonlétből, sokat vitáztunk. Ennek az lett az eredménye, hogy összeszedett egy nála 10 évvel idősebb nőcskét, aki miatt el is hagyott minket. Én is nagyon hibás voltam, összetörtem. Tartott 2-3 hónapig a románc, közben én is megmaradtam mint kellék. De akkor ezt nem így fogtam fel, szerelmes voltam nagyon, mindent megtettem, hogy visszajöjjön. Így is lett. Bő félévig minden tökéletes volt, megbeszéltük a dolgokat, elköltöztünk, rendbe jött a kapcsolatunk. Ténylegesen megváltozott sok téren, főleg velem és a gyerekkel kapcsolatban, végre olyanok lettünk mint egy család. Azt hittem ez így is marad. De bennem onnantól kezdve valami megváltozott. Én tettem érte, én akartam, hogy visszajöjjön, jó is volt, de a bizalmam elveszett. Viszont nem akkor, hanem mint írtam félévvel később. Igazából ezt magam sem értem, hisz ő pont az ellenkezőjéért tett. Azóta hol jobban, hol kevésbé vagyunk jóban, de gyakran mint a lakótársak. Tudom, én rontottam el, mert nem kellett volna visszakönyörögni, megbocsátani, semmit. Tisztában vagyok vele. A szexuális életünk megromlott, kb. havi 1-re csökkent, ennek ellenére teherbe estem, elvetetni nem akartuk. Különösebb probléma nem is nagyon volt, de jó ideje már nincs közöttünk semmi. Nem jó, ha hozzám ér, nincs szex sem pedig csak hétvégente van itthon, nem kell a csók sem semmi. Azt hiszem, ezek már nem a hormonok. Ő pedig nem érti, kedves, siet haza. De ezzel szemben nem tesz semmit, hogy bennem a dolgok megváltozzanak. Nem segít semmiben, 50x kell kérni mindent, akkor is lusta. Úgy csinál itthon, mint aki vendégségben van. Én ezt unom, nincs szükségem egy 3. gyerekre. De nem érti, nem akarja megérteni. Tudom, kusza és mintha két szálon futna, de nem. Azt hiszem pánikból kértem vissza annak idején amit később bántam meg, amikor már nem kellett volna. De most már minden idegesít, ami vele kapcsolatos, mintha magam sem tudnám mit akarok.

Olyanokat ne írjatok légyszi, hogy ezt vagy azt nem kellett volna, én is tisztában vagyok vele, de ezzel nem segítek sem magamon, sem a családomon.