Aki már dolgozott életében! Mi a fárasztóbb? A napi 8 óra munka vagy a gyereknevelés?

13 évig dolgoztam, mielőtt szülni jöttem. Érettségi után egyből dolgozni kezdtem, közben adódott lehetőségem a munkahelyem támogatásával fősulit elvégezni, így éltem ezzel. 32 évesen született a nagyobbik fiam, a kicsi két évvel később. Mindkettő koraszülött volt, nem részletezem, mit éltünk át az elején velük. Én mondjuk úgy jöttem el a munkahelyemről, hogy már elegem volt az egészből, a hangulat egyre rosszabb lett, főnökváltás, stb. Ja, és azt gondoltam, hogy pihenni jövök, mert a babázás tulajdonképpen az. Aztán a pihenésben csalódnom kellett, pláne a koraszülöttem mellett, két óránként szoptattam, a rutint mondjuk a kórházban megszereztem, nem költözött hozzánk egyik nagymama sem, nem kellett. Néha egy kis kajával kisegítettek, vagy kivasaltak, ennek rendkívül örültem. Én igazából a bezártságot éltem meg a legnehezebben, a mindennapi pörgésből belekerültem egy másmilyen világba, a baba világába, ahol minden róla szólt. A második gyerekkel már könnyebb volt, hiába volt ott a nagyobbik, aki tulajdonképpen még kicsi volt. Úgy érzem, hogy a háztartásba, az ésszerű főzésbe csak a második gyerkőc után rázódtam bele normálisan. Amikor még csak egy gyerekem volt, úgy éreztem, hogy mindig minden úszik, nincs időm semmire sem, most kettő mellett is meg tudok oldani mindent. Ősszel megyek vissza dolgozni, úgy érzem, hogy ennyi pont elég volt az itthon töltött időből, a kicsi is már két és fél éves. Attól kicsit tartok, hogy reggel hogyan fog mindenki elkészülni időre, mivel - ahogy Te is írtad - eddig nem kellett kapkodnom, néhány kivételtől eltekintve nem kellett időre mennem, a gyerekeknek megvan a napirendje. Szóval szerintem a kettőt nem lehet összehasonlítani, teljesen másképp szívja le az energiákat a gyerek és másképp a munkatársak. Egyébként meg mindig mindenki azt gondolja, hogy éppen neki a legnehezebb. Ha dolgozik azért, ha gyereket nevel azért. Szerintem nem kell velük foglalkoznod. Te már megtapasztaltad az érem mindkét oldalát, majd ők is rájönnek idővel. Amúgy majdnem egyidősek vagyunk, nekem két éve volt a 15 éves érettségi találkozóm.

További szép napot!

Azért, akinek nincs gyereke csak dolgozik, annak is ott a háztartás, a főzni-mosni való (általában :) ). Akkor most mondok valamit:

Elvégeztem az egyetemet és felvettek egy nagy vállalathoz dolgozni, a pénzügyi csoportba. Gondoltam milyen jó lesz, el se fogok fáradni hisz irodai munka. Hát tévedtem agyilag zokni voltam a nap végére. Igen 8 órás a munka, na de egy kellemes év végi pénzügyi zárás, amikor akkora a hajtás, hogy este 8ig-9ig bent van az ember (reggel 8-tól), az sem kellemes. Aztán másik melóhely, középvezető hr-es, tipikus karierista hajtás... innen jöttem babázni, nem azt mondom, hogy könnyű (bár áldott nyugis a kisbabám), de nekem feltöltődés. Azért az ember nem csak vakarózik itthon, amikor babázik. A diploma meg nem minden! Nem tudom miért kéne szégyellned magad. A leírtak alapján normálisan éltek. Talán egy csepp féltékenység nincs a dologban?

Én eddig tanultam egyetemen, dolgoztam két helyen és egy éve van babám, szóval ezekről tudok nyilatkozni:

Egyetem és meló kb egy szinten van. A vizsgaidőszak baromi nehéz nyilván, de a köztes részek lazábbak és nincs kötött nyolc óra meló... A meló - főként eleinte - elég fárasztó, ráadásul én olyan melót végeztem, hogy gyakran egész nap elérhetőnek kell lenni, tehát nincs az, hogy délután teljesen "leteszem" és megyek haza... de összességében nekem így is nagy könnyebbség volt, hogy nem kell a vizsgák miatt izgulni. Szóval egy pont ide, egy oda...

No aztán jött a szülés és (eddig) egy év a babával.

Az eddigiek alapján én azt mondom, hogy az első pár hónap a babával teljesen egyértelműen a lehető legfárasztóbb minden közül amit valaha csináltam!

Kialvatlanság, stressz, mert még gőzöd sincs, mit hogyan kell igazán csinálni, egyik napról a másikra iszonyatosan leszűkül az élettered és a leg"rosszabb", hogy NINCS megállás. Nincsen "Vége a vizsgának", nincs "kicsit bekapcsolom a tévét és döglök, nincs "elmegyünk este egy moziba"... nem, nincs pihi több hónapon keresztül...

Nagyobb babával már más... úgy gondolom ez is fárasztóbb kicsit, mint a baba nélküli meló, még mindig hiányzik, hogy délután ledögöljek a kanapéra egy könyvvel... de azért már sokkal-sokkal lazább, mint az elején. És persze nincsenek határidők, project leadás, utazás, táryalás, stb, ami a melót azért stresszessé teszi...

Szóval most kb azt mondom hasonló.

nekem van egy ovisom, dolgozom, most itthon töltjük a szabinkat kettesben ovi hiányában :)

eddig 2 hete "ülünk itthon" és megmondom őszintén, nagyon kimerültnek érzem magam :D mikor dolgozom ezernyi fele szakadok, mindent megoldok, most meg belassultam...

pedig ritka jó gyerekem van, képes elmolyolni egész délelőtt egyedül, nem igényli, hogy játsszak vele, nem hisztis, nem követelőzik, neki az is jó ha csak a kertben vagyunk, nem kell minden nap drága helyre mennünk, szóval tényleg nem panaszkodom de fárasztóbb :)

egyébként nem lehet, hogy azért oltanak le mert dicsekedsz? nem bántani akarlak, csak annyira vágysz elismerésre és persze jogosan, csak sokat nem szeretik ha kérkednek

Idei nyaralásunk jelmondata férjemtől egy éves babával:

"Nem gondoltam, hogy ilyen fárasztó a pihenés".

Pedig nem egy lazsálós ember melóban, sőt, szerintem a cégénél a 2-3 legtöbbet dolgozóban egyértelműen benne van... de a gyerekkel töltött egy hét (pedig ketten voltunk rá), teljesen kimerítette... :)

(Amúgy 5-ös voltam)