Volt még valaki nyaralni kisgyerekekkel olyan rokonnal, vagy baráttal, akinek nincs gyereke? Hogy viszonyultak ők a gyerekekhez?

A szüleim mesélték hogy egyszer kisgyerekesekkel összeállva mentek el nyaralni, ismerték őket, a gyerekeket is szerették. Viszont besokalltak amikor a szülők azt hitték hogy a szüleim pesztrának mentek velük és már 3. napja folyamatosan átpasszolták az 50+os szüleimre a 3 égetnivalóan eleven gyereküket, hogy ők egész nap pihenhessenek.

Szóval nem biztos hogy ellenetek voltak, csak egyszerűen nekik ez már túl sok volt a megszokott életükhöz képest, még akkor is ha 2 tündéri, nyugis kislányról volt csak szó és nem 3 kisördögről.

Öcsémékkel és szüleimmel voltunk nyaralni egy hetet, 15 hós kisfiúnkkal. Mindenki imádja a gyerkőcünket de 2-3 nap után már látszott rajtuk hogy unják a szitut, nem anyuék, inkább öcsémék. Pedig én egyiknek sem passzoltam le a kisfiúnkat, a gyerek ment oda mindig hozzájuk.

Akinek nincs gyereke, nem tudja milyen, annak furcsa egy hetet gyerekkel tölteni.

Mi már kétszer, tavaly és idén nyáron is együtt nyaraltunk a sógorommal és a sógornőmmel. Egy kisfiunk van, 2 és fél éves volt a legutóbbi nyaraláskor.

Ők szerencsére nagyon jól viszonyultak hozzá, bár többnyire külön programjaink voltak, vagy megbeszéltük, hogy hol találkozunk, szóval nekik nem kellett abszolút hozzá alkalmazkodni (délutáni alvás, stb.).

Viszont előtte mindig mondtuk nekik (mindkétszer ők hívtak minket magukkal nyaralni), hogy nem szeretnénk zavarni őket, stb., de ők mondták, hogy menjünk csak nyugodtan, nem zavarja őket a gyerek (én abszolút megértettem volna, ha igen).

Mondjuk nem kellett nagyon "foglalkozniuk" a gyerekkel, ha láttuk, hogy nagyon unatkozik, gyorsan elmentünk fagyizni, játszótérre, sétálni, vagy valahova, szóval igazán nem akart rajtuk "lógni".

Szóval szerintem nagyon jól viselték, le a kalappal előttük. Bár a sógorom néha beszólt egy-két "okosságot" a gyerekneveléssel kapcsolatban, de ettől eltekintve teljesen jól ment a dolog.

Ez ilyen. Egy délutánt mindenki elvisel kisgyerekekkel, de több nap már sok olyanoknak, akiknek nincs gyerekük.

Ez várható viselkedés gyerektelenektől.

Szórakozni, jól érezni akarják magukat és persze, semmit sem csinálni.

Tesóm és barátja is ilyenek, mondjuk őket alapból irritálják a kisgyerekek. Ők néha még 1 órát sem tudnak a gyerekeimmel elleni, pedig nem rosszalkodnak a gyerekek, csak irritálja őket, hogy nem tudnak csendben csak ülni a kaja felett és cigizni, mert esetleg 3 gyerek fogócskázik. Pedig ők a 20-as éveik elején vannak.

Voltak Balatonon 1 hetet, egy kisgyerekes pár is velük ment és az is irritálta őket, ha egy kicsit halkabban kellett lenniük, mert az 5 éves gyerek aludt.

Én mindig azt mondom, nekik is lesz majd gyerekük és de jó lesz, mert az én gyerekem addigra már valószínűleg iskolások lesznek és nem lesz annyi kötöttség és akkor visszaadhatom majd nekik.