Szerintetek is igaz az, hogy az örökbefogadó szülő nem tudja IGAZÁN sajátjaként szeretni a gyerekét, csak azért hiszi azt, mert nem tudja, milyen, mikor a vérszerinti gyerekét neveli?

Szerintem nem igaz.

Nyilván igaz. Hiszen nem az ő vére, nem viszi tovább a dns-t.

Szerintem ez butaság, nem a dns-en múlik a feltétel nélküli szeretet.

Az ember legalapvetőbb ösztöne a szaporodáis ösztön, hogy tovább vigyek a génállományát, egy örökbefogadott gyereknél ez nincs meg.

Sok örökbe fogadó szülőnek van vér szerinti gyereke, akár úgy, hogy már meglévő gyerek mellé fogadott örökbe egy kisebbet, akár úgy, hogy az örökbefogadás után valamilyen csoda folytán mégis teherbe esett a nő. Úgyhogy ennek az állításnak már a kiindulópontja sem állja meg a helyét.

Engem örökbe fogadtak, és utána mégis született egy öcsém. Soha semmiben nem éreztették velem, hogy kevesebb lennék nála, hogy kevésbé szeretnének, ugyanannyi szeretetet kapok mint ő, anyu ugyanúgy bejön hozzám beszélgetni, apa ugyanúgy megölel mint őt. Szóval én azt mondom, hogy ez nem igaz,de nyilván embere válogatja (olyan 10-11 éves korom óta tudom, hogy örökbe fogadtak, a vérszerinti szüleimről nem tudok semmit, de nem is akarok tudni, felhőtlenül boldog vagyok így.) L/17

Szerintem sem igaz. A vér szerinti gyereknél sem igazán automatikus a kötődés és a szeretet, kell az együtt töltött idő és az élmények ahhoz, hogy kialakuljon, és idővel egyre erősebb lesz. Ez pedig megvan az örökbefogadott gyerekek esetében is.

hát én is csak cáfolni tudom... nekem van egy vér szerinti nagy lányom és egy pici örökbe fogadott kisfiam... egyformán szeretem mind a kettőt.. nincs különbség... mindegyik az én gyermekem... aki szerint ez lehetetlen ők ne fogadjanak soha örökbe :) nekem eszembe sem jutott egyszer sem, hogy máshogy fogom majd szeretni...