Van itt valaki aki neveli a gyerekét?

Jelen,

3gyerek, van büntisarok, van sok szabály, a gyereknek nálunk nem lehet mindent, és nem éhezünk, és nincs okostelefonjuk, (nekem sincs, ragaszkodok a régi telefonomhoz! !:)),

Van sok játék, dicséret, közös olvasás, jutalom is és sok beszélgetés. Tanítgatjuk őket mindenfélére, most pl cipőfűzőt kötni.

"Ha a szülő tanult, művelt ember, akkor a gyermekeit is megfelelően nevi."

Azért ezt ne véssük kőbe...!

Ne haragudj, de ez meg milyen kérdés már??? Elég sok családot ismerek, vannak engedékenyebb és szigorúbb szülők, de senkiről nem tudok, ahol a gyereknek mindent lehetne, nem is beszélve erről az éhezős-okostelefonos ostobaságról. Nem lehet, hogy elegendő információ hiányában ítélkezel emberekről?

Nem tagadom, biztos vannak, akik az általad leírt módon hanyagolják a gyerekeiket, de ez nagyon nem általános.

Én is úgy gondolom, hogy szeretettel, határozott értékrend mentén és általában nagy következetességgel és rendszerrel nevelem a gyermekemet.

Egyedülálló édesanya vagyok és még ilyen nehéz élethelyzetben is megy.

Számomra a legjobb visszajelzés éppen a gyermekem, ahogyan róla, a viselkedéséről, a neveléséről vélekedek én magam és akár ismeretlenek is.

Jó érzés, hogy büszkeség tölt el, mert ovis létére is udvarias (a liftben is már előre engedi a nőket, kislányokat stb)., hogy el tudunk menni normálisan bevásárolni (nincs is más lehetőségem, mint vinni őt mindenhová magammal) és nincs követelőzés, zsarolás, pakolás, hiszti.

Szeretem, hogy normálisan tud köszönni, el tudja mondani, hogy mit szeretne és jó látni, ahogy törődni igyekszik a nála kisebbekkel.

Természetesen nincs táblagépe (nekem sincs :), nem számítógépezik, nem tévézik az ovis hétköznapokon, nincs százezres biciklije vagy valami hasonló drága dolga, de vannak közös élményeink (szendvicsekkel felszerelkezve "kirándulás", kacsaetetés a Városligetben, állatkert, egy új játszótér felfedezése stb.), van egy szép, tiszta, igényes otthonunk, szoktunk együtt étkezni, segít a házimunkában és vannak közös mesék, tásasozás.

Sem ő, sem én nem vagyunk tökéletesek és hibátlanok. Én alkalmanként sajnos fáradt és türelmetlen tudok lenni,ő pedig erről is nagyszerű tükröt tarthat olyan viselkedéssel, amit nem díjazok.

Bizony a nevelés nem mindig a könnyebbik út választását jelenti (sőt...), nekem is oda kell tenni magamat, ami fárasztó, akár áldozatot is kell hoznom a jó eredményért (magamra kevés idő marad, gyakran szinte semmi)- de ennek tudatában kell gyermeket vállalni.

Mivel egyedül vagyok, ezért én már rájöttem gyorsan arra, hogy a következetesség, határozottság kulcsfontosságú és nem zárja ki a szeretetet, de bizony az én kicsimnek nagy szüksége van a határokra és én is könnyebben boldogulok- nálunk nem menő a könyörgés, egy dolgoért maxiumom 3szor szólok (pl. pakolás, indulás stb.). Általában igyekszem választási lehetőséget adni (pl. ha most haza tudunk menni, akkor még van idő egy társasra, ha még maradni akarsz a játszótéren, akkor még 20-30 percet maradhatunk, de akkor már otthon csak esti mesére van idő stb.)

Nincs két egyforma szülő és gyerek sem- ezért az én nevelési módszeremet nem tartom mindenhatónak- a mi élethelyzetünkbe, a gyermekem és az én személyiségemmel viszont egész jónak tűnik :)