Anyukák éreztetek már belső ürességet, fásultságot?

Én az első gyerek 1 éves kora körül éreztem így. Tiszta hülye lettem,kötöszködtem,rosszkedvű voltam. Aztán 15 hós volt amikor elmentem dolgozni. Egyből jobb lett, utána viszont hiányzott az, hogy inkább otthon legyek a gyerekkel, hogy ne legyek időhöz kötve állandóan.

Most várom a 2.gyereket, remélem, hogy mostmár nem fog ismét ez az érzés rámtörni,mert már azért vannak barátaink, amolyan játszós pajtások.

a lányom 8 hónapos, hasonló gondolattal állok neki a reggeli robotnak minden nap :)

fáradt is vagyok, nyilván, de legfőként a gyerek sírás merít ki (most ilyen nyüglődős, egyedül semmi se jó korszak van). Feláll a hátamon a szőr ha sír, és nap végére borzasztóan lefáradok.

Szintén új lakók vagyunk a környéken, a barátaim mintha meghaltam volna, sose érnek rá velem találkozni, a férjem késő estig dolgozik, szóval kb. egymagam vagyok a babával.

De általában azért nap végére, ahogy közeledik az este, és tudom hogy nem sokára hazaér a férjem a gyereket meg lefektetem, visszatér az életkedv. Csak addigra meg már fáradt vagyok kiélvezni :))

bizony sokat gondolok rá hogy de jó volna elmenni egyet barátnőkkel iszogatni, beszélgetni, talán majd eljön az az idő is, ha egyedül lehet már hagyni nagyival, de őszintén ilyenkor mindig arra is gondolok, hogy nincs velük közös témám, nincs gyerekük még, és fél óra múlva úgyis haza akarnék jönni az én kis csigabigámhoz.

Mostanában én sem vagyok topon...A munkahelyem instabil, pedig imádom. Sokat voltam itthon a 3 gyermekemmel, nagyon szerettem azt is amúgy.

Mire belerázódom a munkába, sanszos, hogy vége lesz:S

Közben anyagilag is helyre kellene rázódni, keveset vagyunk kettesben a férjemmel, baromira hiányoznak a spontán programok, a felszabadultság, az intimitás...