Befásultam. Nincsenek problémáink, mégsincs kedvem az életemhez. Épp babát várok, de nem vagyok boldog, mit tegyek?

Egy pszichológus vagy life coach sokat tudna segíteni.

Vagy depressziós vagy (amit szakember diagnosztizáljon, ne te magad vagy a szomszéd), vagy egyszerűen hiányoznak a célok az életedből, ami motiválna.

Nekem ez utóbbi tűnik esélyesnek (de mondom, szakember adjon diagnózist személyes elbeszélgetés és vizsgálatok után!!).

Azon gondolkodj, hogy milyen célokat tudnál kitűzni, amiért küzdhetnél. Hova mész vissza majd dolgozni, ha már nagyobb a második gyerek? Szereted azt csinálni? Motivál? Ha nem, akkor gondolkodtál saját vállalkozásban?

Az önkéntes munka is sokat tud segíteni. Sok olyan van, ami fizikailag nem megterhelő - például idősek, tartósan betegek, intézeti gyerekek szórakoztatása, beszélgetés velük. Próbálj ilyen lehetőséget keresni. Már csak azért is segíteni fog, mert szembesülsz a saját és mások élete közötti kontraszttal, de önmagában az is pozitív folyamatokat indít el az elmében, ha az ember segít másokon.

Nem, ha kiváltó ok van, akkor azt egyszerűen rosszkedvnek/gyásznak hívják és nem tekinthető betegségnek. Azokra is van kezelési mód, de élethelyzeti válság néven és az inkább mankó, mint tényleges kezelés (nem a hatékonyságát, hanem a besorolását illetően).

A depressziónak pont az az egyik fő ismérve, hogy nincs kiváltó ok.

De mondom, ez lehet fel nem ismert élethelyzeti válság, állandósult unalom is. Ha nincs miért küzdeni, mert kényelmes az életed, önmagában az is előidézhet fásultságot. Ezért is mondtam, hogy a diagnózist feltétlenül szakemberre kell bízni és akármi is lesz az, elsősorban a kognitív terápia irányába kell elinduli, nem a gyógyszeres kezelés felé.

Mielőtt feladnád, gondold végig, hogy eddig miért tartottál ki... ;)

Van olyan ember, barátnő, férj, rokon, akivel ezt megbeszélhetnéd? Sokat segít, ha van valaki, akivel az érzéseidet megoszthatod.