Kertes házba vagy társas, panel lakásba vállaltatok gyereket? Melyik vajon a jobb?

Mi kertesbe.

Tesómék lakásba. Ő kertesben nem tudná elképzelni az életét.

Én örülök, hogy van udvarunk, saját kertünk. Pár gyümölcsfánk, ami pont annyit terem, hogy nekünk legyen enni. Szülinapokat tudunk a kertben tartani jó időben. A gyerek is többet van levegőn, mintha lakásban élnénk.

Új építésű társasházi lakásba. A társasháznak van egy gyönyörű belső udvara, játszótérrel.

Nekünk ez az ideális. Ennyi pénzből a városban nem lehet normális állapotú házat venni, mi pedig nem szeretnénk kiköltözni falura. Sokat dolgozunk, nem szeretnénk a szabadidőnket kerti munkával tölteni, mégis van udvar. A gyereknek vannak játszópajtásai, itt a tizenéves gyerekek is kijönnek, mert van kivel társasozni, focizni, ping-pongozni, barátkozni. A családi házban nem biztos, hogy egy kiskamasz gyerek kiül egyedül az udvarra.

Nekünk is van társaságunk. Szoktunk bográcsozni, szalonnát sütni, stb.

pro:

kertes: - van terasz, ahova bármikor kiviheted, - a sok teregetéshez jó ha van kert, nem kell lépcsőzni a babakocsival, se liftezni, ez a szoba berendezésnél is jó lehet, lehet medencéje, homokozója meg egy rakat kerti játéka, termelhetsz neki házilag rengeteg zöldséget, a pelenkákat azonnal ki tudod vinni a kukába, nem bűzölög (4 emeletesbe ugye nincs ledobó), nem zajong állandóan a szomszéd, olcsóbb a rezsi (legalább is mi jobban jövünk ki gázkazánnal, jobb a levegő ha nem a belvárosban van

panel: nagyobb közösségi élet van a játszótéren

egyébként panelben nőttem fel, de a saját gyerekkel

megvártam a családi házat és hát ég és föld

hirtelen ennyi jut eszembe

Szerintem ezt nektek kell eldönteni, egy gyerek mindkét típusban fel tud nőni egészségesen. Nem ezen fog múlni, hogy boldog és kiegyensúlyozott lesz-e vagy sem.

Nekünk még nincs gyerekünk, sőt még össze se költöztünk, de már szóba került párszor a dolog.

Én panelban nőttem fel, a párom kertesben. Mindkettőnk a saját háztípusát tartja jobbnak. :D

Őszintén szólva, én ingadoztam egy ideig, mert tényleg sok előnye van a kertesháznak is, de még több hátránya legalábbis számomra. Nagyon fázós vagyok, általában megfagyok náluk vagy ha befűtenek, annyira meleg lesz, hogy nem kapok levegőt, ablakot meg nem nyithatok, mert bejön a pára és penészt okoz...Aztán ha mégis kinyitom egy kicsit, akkor a friss levegő helyett ömlik be a kéményfüst/szalonnaszag. Kert gondozása se vonz különösképpen, de a bojler is egy rejtélyes szerkezet számomra. El tud fogyni a melegvíz, a wc-t hosszú percekig kell lehúzni, mert hosszú a csatorna cső és nehogy elduguljon. A kertben sokan tüzelnek mindenféle gazokat, na az is kiborít, hogy a füsttől lélegezni nem lehet. Állandóan füvet kell nyírni, de szélmalomharc az egész. :D

Télen tűzifát behordani, aztán összeaprítani, elpakolni... Egyébként rovarfóbiám is van, szóval élmény a kertben rohangálni a darazsak és pillangók elől. xD

Mindezeket félretéve, nem is érzem magam biztonságban egy földszinti házban, akkor már inkább az emeletes házban sok szomszéddal.

Kertesházas övezetben nem lehet a járdán haladni se, mert a kerítés mellett pont 1 embernyi a járda és a kutyák letépik a kerítést, ha olyan közel megy valaki, emiatt az út szélén tudok csak közlekedni.

Valószínűleg egy panellakást fogunk venni közösen, aztán ha esetleg megörököljük majd a párom szüleinek a házát, akkor esetleg odaköltözünk (de addigra már biztos lesz gyerek) a párom kedvéért és a nagyobb hely miatt.

Kertes ház, egyértelműen.

Ma már a kertes házat is lehet fűteni gázzal, vagy szuper fafűtésűkazánok is vannak. A penészre is vannak megoldások, a fűnyírás sem akkora gond.

Laktunk egy rövid ideig panelban, nekem pont elég volt a fenti lakó cipőjének a kopogását hallgatni, vasárnap reggel arra ébredni, meg a kettővel felettünk lakó falfúrására.

Szóval, ha van rá pénzetek, kertes ház!

Én panelban nőttem fel, igaz mellettünk sok zöld rész volt, Dunapart stb. Kamaszként a belvárost imádban, azt gondoltam, ott szeretnék élni, mert minden közel van, nyüzsi, programok, csuhajja. Gyerekkel viszont egy kertes társasházban élek, és nagyon örülök neki, el sem tudnám képzelni a belvárosban magunkat. Az, hogy nem kellett folyton játszótérre járnunk, és pár év után egyedül lent lehettek a kertben a gyerekek, nekem megfizethetetlen.

Mivel sosem laktam kertes házban, nem tudom, mennyi munkával jár, de gondolom, hogy egy társasház kerttel kellemes kompromisszum.

De ahogy írták már, nem vagyunk egyformák, biztosan vannak, akik imádnak játszóterezni, baba-mama klubokba járni, és utálják a zöldet.