Mennyire neveled gyermekeidet szabad elvün? Mennyire vannak szabályok vagy rugalmasan kezeled az adott szituáciot? Mi aza ami megengedett pl lakáson belül és miaz aza mit szabad itthon de kulturáltabb viselkedés máshol?

Elég szabadelvű vagyok, értelmetlennek tartom a felesleges tiltásokat, a saját gyerekkoromban sem értettem. Nálunk mindent szabad ami nem kifejezetten tilos ( leginkább olyasmi ami valakinek az egészségére vagy testi épségére veszélyes)

Amit itthon szabad de társaságban nem az a kukizàs.

Mit értünk szabadelvű alatt? Nem hagyom nőni, mint a dudva.

Korlátok kellenek, de befogadható mértékben. Másfél éves, a szigorúan tilos kategóriába esik minden, ami rá veszélyes lehet. Konnektor, utcán rohangálás forgalom felé, székről fejesugrás, stb. Ebben nincs pardon, de eddig sikerült kiabálás és büntetés nélkül megoldani. Elég sokszor elmondani, hogy nem, nem szabad, egy idő után rögzült.

Az állatokkal is megfelelően kell bánni, egyébként őt fogja megtámadni. Tehát nem húzzuk a fülét/farkát az állatnak, nem tépjük meg a bundáját, nem rontunk rá csapkodva és üvöltve. De ezt is el tudtuk úgy érni, hgoy sokszor megmutattuk neki, hogyan kell kutyát simogatni, ha ütni akart, akkor elkaptuk a kezét és mondtuk, hogy nem szabad.

Orrszívásra is sikerült sok dicsérettel rávenni, engedi, néha már magának is kiszívja.

A határozott nem (következetesen, nincs kivétel) és a bőkezű dicséret elég jól működik nála.

rugalmas, laza szülő vagyok. az a fajta aki nem esik kétségbe ha a gyerek elesik, és nem fogom rács mögött tartani járókában, szabadon mozoghat a lakásban, persze a főbb veszély forrásokat elteszem, de nem fogok csak azért 24/24ben mellette ülni, mert megtanult felmászni az ágyra..

nem támogatom a 3 évesek szoptatását, az együtt alvást, a hordozó kendőt, mert úgy gondolom, gátolják a gyereket az önállósodásban (nem kell egyetérteni, nyugodtan le lehet pontozni, már megszoktam, hogy ez az érdem, ha a kérdésre őszintén válaszolok).

A tiltás a gyerekem felé határozott, bár még nem elég idős ahhoz hogy értse, de már kezdi feszegetni a határokat, de mint írtam elég laza vagyok, biztos hogy jó pár huncutságon együtt fogunk nevetni, mert nem látom értelmét tiltani.

kamasz koromban édesanyámnál is az vált be, ha hagyta hogy saját magam tapasztaljam a dolgokat, és nem lett belőlem sz..r ember. Nála ugyanezt fogom alkalmazni, mind babaként, mind kisgyerekként mind felnőttként.

Mennyi idős gyereket nézve?

Kb. 1 éves koráig mindent hagytam, ami nem volt életveszélyes, de annyi idősen még nem került nagyobb bajokba. Bármit megnézhetett, megfoghatott. Utána már amiket megfogott, elmondtam mit fog okozni pl. meleg étel, szúrós kaktusz stb. Megtapasztalni mindig is hagytam, utána kezdtem el tiltani tárgyaktól, amikor már képes volt rombolni is, pl. ez az apáé, enyém, tesóé, övé. A közös dolgok használatára tanítottam, aztán ha nem úgy használta elvettem egy időre. Tök jól megtanulta így használni a körömollót pl.

Amiért kiállítom, az a verekedés, kemény tárgyak dobálása, másik fejének püfölése. Akkor 10p gondolkozás a kiságyban. 2 éves, később nem tudom, hogyan lesz mé.

Egyébként itthon nagyon sok dologba bevonom és szinte bármit megengedek, amit látom, hogy azért csinálja, mert érdekli és tanul belőle, de nem csapja agyon az áram épp. A játszótéren ha lerohanja a gyerekeket, akkor viszonylag hamar kiemelem a helyzetből, más játékát visszaadjuk. Itthon, aki jön hozzá játszani azt lerohanhatja, de azokat ismerjük és tudom, nekik mi a tűréshatáruk.

Bocs, kicsit off, de kapcsolódik a kérdésedhez. Nemrég a gyerekem munkafüzetében az alábbi feladatot olvasva elmerengtem rajta, vajon én vagyok-e túl laza szülő, vagy a könyv szerzői utálják a gyerekeket nagyon.

„Mi a véleményed arról a gyerekről, aki az alábbiakat állítja magáról?

Ebéd előtt csokit eszem.

Leves után megiszom egy pohár szörpöt.

Vendégségben lóbálom a lábam a széken.”

A gyerekem persze rávágta a kérdésre, hogy az a véleménye, hogy ez a gyerek mázlista. De komolyra fordítva: az első két állítás még nyilván oké, de a vendégségben lábat lóbászás? Engem ez egyáltalán nem zavarna, sőt, jobban örülök, ha a vendégségben nálunk lévő gyerekek fesztelenek, mint ha vigyázzban ülnének végig…

Nektek mi a véleményetek a láblóbászós gyerekekről (és az ezt megengedő szülőkről)? :)

Azt hiszem, elég engedékenyen neveljük a gyerekeinket a legtöbb szempontból, de vannak dolgok, amikben szigorúbbak vagyunk, mint az átlag. A mi gyerekeinknek szabad sarazni, magas mászókára felmászni, mértékkel nézhetnek tévét, ehetnek édességet. A lábukat is lóbálhatják vendégségben. :) Arra odafigyelünk, hogy másokat ne zavarjanak, tehát nem visszük őket olyan étterembe, szállodába, ami nem kimondottan gyerekbarát. Ne értsetek félre, nem viselkednek vadember módjára, de nem várjuk el tőlük, hogy például végigüljenek egy több órás ebédet néma csendben, ezért csak olyan helyekre járunk, ahol egy kis lazulás belefér.

Persze vannak olyan szabályok, amiket vendégségben be kell külön tartani, idegen helyen pl. nem ugrálhatnak az ágyon, otthon pedig igen.

Amit nem tolerálok, az a szemtelenség és a csúnya beszéd. Persze egy kis pisi-kakin még nem akadok ki, életkori sajátosság, de ennél csúnyábbat nálunk szigorúan tilos. Próbálkoztak vele, de hamar abbamaradt. A szemtelenség nehezebben megfogható, de abból sem engedek, ha nem beszélnek szépen velünk, az szóvá van téve.

A napirendet muszáj betartani velük, nem azért, mert ez a mániám, hanem mert a kicsi még nagyon rosszul viseli, ha kimarad a délutáni alvás. Ehhez alkalmazkodik most a család, de érdekes, ez pont egy olyan dolog, amit egyesek túlzott szigornak vesznek, másoktól meg azt kaptuk meg, hogy nálunk a gyerek irányítja az életet. Nem tudom. Nekünk így jó.