Egy kis kutatás?

11év korkülönbség.

Utáltam.

Folyton a nyakambasózták, szinte én neveltem, de olyan hogy nekem legyen igazam, nem volt.

Miután elköltöztem, iszonyúan elszaladt vele a ló, mert én voltam az egyetlen, akire valamilyen szinten hallgatott.

A bátyám visszaköltözött, ez akadályozta meg abban, hogy 15 évesen a falu r#banca legyen.

Nálunk 14 év van az öcsém és köztem. Kamaszként nem voltam oda tőle, hogy folyton bemászkált a szobámba, és nem igazán volt köztünk kapcsolat, mert 5-6 éves korában már elköltöztem otthonról. Felnőttként jóban vagyunk.

Nemrég olvastam itt egy kérdést, amiben egy 15 éves lány panaszolta, hogy az 5 éves öccsével egy szobába akarják rakni a szülei. Azt gondolom, ilyen korkülönbség mellett muszáj már saját szobába tenni a gyerekeket, ez fontos szempont.

2. vagyok

Igen, tudom, hogy anyu b#szta el.

Mióta külön lakunk, kéthetente itt eszi a fene, az unokahúgaival játszik, vagy velem beszél női dolgokról.

Amikor nem robban nála hormonális atombomba, jól elvagyunk.

De ha flegma, vagy hisztis, innen legalább ki tudom rakni :D.

Másra nem, tapasztalatnak jó volt.

Sajna nálunk a szülők ingyen bébiszitternek nézték az idősebb tesókat.

Engem is a bátyám hordott haza az oviból, így nem lehettek délutáni programjai a barátaival.

Cserébe párszor majdnem kinyírtuk egymást.

Az én történetem tanulsága: a gyereket magadnak szüld, ne a testvérének.