Megfejtenétek ezt a Zelk Zoltán verset?

"A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is ha egy kis bogár:

mégse szomorú."

A táncuk ami nem szomorú, nem a halott bogár.:) Vagyis nem számít, hogy meghalt a bogár, mert ők táncolnak körben és az jó.

"Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is mint a füst,

mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel

ringat engemet?

kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet…."

Azért akar sírni, mert eszébe jut, hogy már nincs aki ringassa őt. Túl könnyű (vagyis bizonytalan) az élet Anya nélkül.

Nem, a bogár tényleg meghal a vers szerint. Én világéletemben így ismertem, most rákerestem a neten, de csak a "meg is hal" verziót találtam.

Szerintem nem kell keresni az értelmét, nyilván a költő nem bírt magával, beleírta a meghal-t, aztán rájött, hogy ez így nem lesz jó a piciny gyermeki lelkeknek, hát megoldotta egy bravúros "mégse szomorú"-val. Lássuk be, nem szerencsés, de ettől a vers még nagyon szerethető.

Ha mindenképp meg akarom magyarázni, akkor azt nem gyermeki szinten tudnám: a bogárka az esti csend meghittségében, a koszorútánc révületében boldogan szállt a halálba. Ennyi. A gyereknek én is csak annyit tudok mondani, hogy "majd megérted, ha nagyobb leszel"... Pfff, tudom, ez se hangzik jól :)

A "nem félek, de azért sírni akarok" sorba se kell nagy dolgokat beleképzelni, nyűgös, álmos a gyerek, alvás előtt nyűglődik éppen, azért van neki sírhatnékja.

Ez az én földhözragadt verselemzésem :)