Megbántam a kis korkülönbséget (2 év). Kikészülök tőlük. Aki hasonlóan érzett valaha, mi volt a megoldás?

Nálunk is 2 év van. Az első év rémálom volt, nálunk főleg a nagyobbik miatt, aki nagyon féltékeny volt. Utána lassan-lassan jobb lett. Már ovisok, és bár már bőven elviselhető a helyzet, a mai napig fenntartom, hogy a mi esetünkben sem volt jó ötlet a kis korkülönbség.

Nálunk ráadásul az sem igazán jött be, hogy elvannak egymással. Tény, hogy nagyon szeretik egymást, és idegen környezetben összezárnak, az ismerőseink áradoznak, hogy milyen jó testvérek, de itthon egy jó szavuk alig van egymáshoz, bár a verekedés mostanában már ritka, de rengeteget veszekszenek.

Próbálj minél többet kimozdulni velük, az sokat segít. És az sem ártana, ha hetente mondjuk egy alkalommal lenne egy kis saját időd, amikor 2-3 órára eltűnhetsz otthonról.

Ne aggódj, ez az állapot sokat fog változni. A 2,5 éves csemetéd egyelőre nem sokat tud kezdeni egy 6 hónapos babával, de amikor mászni kezd, javulni fog a helyzet. 1 éves kor körül meg már simán találnak közös elfoglaltságot.

Én kétszer csináltam végig a kis korkülönbséget. Az idősebb párosom között 1 év van, a kisebbek között kettő. Bevallom, a 2 év nehezebb volt, mint az 1. Nem tudom megmondani, hogy azért-e, mert hamarabb összenőttek a nagyok, vagy mert különböző habitusú gyerekekről van szó, de talán a két dolog együtt. Most 22, 18-17 és 7-5 évesek, és azt kell mondjam, életem legjobb döntése volt a kis korkülönbség. A nagyok most is a világ legjobb testvérpárja, a kicsik között van villongás, de kezelhető. Azt még hozzá kell tennem, hogy a legnagyobbom 4 éves volt, amikor a második született, és az volt a legnehezebb időszak. Túl eltérők voltak az igényeik, akkor gyakran éreztem úgy, hogy szétszakadok közöttük.

Amikor éppen kicsi volt a családban, kerestem tettestársat, akivel összejárogattunk. Hol nála, hol nálam taklálkoztunk. Könnyebb volt kettesben ellenni a gyerekekkel. Együtt megfőztünk, foglalkoztunk a kicsikkel, dumáltunk.

Minden este kaptam apától fél órát, az az én időm volt a kádban, könnyvel a kezemben. És minden alkalommal szereztem egy újabb szakmát hétvégi suliban. Kikapcsolt, feltöltött, később meg nagyon jól jött.

Szóval ne félj, nem lesz ez mindig ennyire nehéz. Gondolj arra, hogy nem minden 6 hónapos álombaba, más anyukák is ki vannak purcanva ekkora gyerek mellett. És el sem hiszed milyen hamar megnőnek. Én még most sem értem, hogyan lett az első kisbabámból ilyen hamar 22 éves fiatal pasi:-)

Nekem az ismerősi körömben nagy korkülönbséggel születnek a gyerekek és nálunk is így lesz. Jól látni, hogy a nagy 4-5 éves milyen együttműködő, segít, amiben kell, nem kell nyaggatni, h öltözz már, elkésünk. Van már egy bizonyos fokú önállósága, nem kell etetni, felöltözik, levetkőzik, stb.

Ez nagyon tetszik nekem és mindig azt tanácsolom, akinek nincsen segítsége, ne vállaljon kis korkülönbséggel gyerekeket, mert nem tesz jót a szépségnek.