Amikor ti babát vállaltatok, teljesen biztosak voltatok a dolgotokban, nem bizonytalankodtatok?

Nem az általános izgalomra gondolok, hanem arra, hogy akarjátok-e, és hogy tényleg MOST akarjátok. Belegondolva a kellemes és kellemetlen következményekbe is, vállalva a babával járó lemondásokat.

Én mostanság egyre inkább rá vagyok pörögve a témára, de azért váltakozik, amikor se látok, se hallok, csak babát szeretnék, illetve a gondolat, hogy az eddigi jól megszokott, kényelmes életemet/életünket nem szeretném felborítani (bár ezek ritkábban jönnek elő). Egyébként a háttér meglenne hozzá (stabil párkapcsolat, anyagiak, támogató családi kör). Csak ezek miatt vacillálok még. De persze ott van az, hogy ha mindig a _tökéletes_ alkalomra várok, akkor sosem lesz gyerekem és majd 60 évesen, amikor tényleg már minden a helyére kerül, na, akkor lesz az, hogy visszasírom a mostani éveket, és szomorkodok, hogy mindezt elvesztegettem.

Amikor ti bevállaltátok a babát, voltak ilyen bizonytalankodásaitok? Biztosan tudtátok, hogy ezt kell, ebben a szent időszakban csinálni? Az, hogy én így érzek, azt jelenti, hogy még nem készültem fel rá teljesen?

Előre is köszönöm!