22 éves voltam amikor a gyermekem született, sajnos szülés utáni depresszióm lett. Nem tudtam, hogy ez az csak évekkel később jöttem rá. Nem kértem segítséget, mert szégyelltem, hogy milyen anya vagyok én. Legszívesebben odaadtam volna a szüleimnek, hogy neveljék, mert én nem akartam látni sem, azt akartam tűnjön el az életemből. Ehelyett minden nap küzdöttem, hogy valahogy megfelelnek, de azt az igazi anyai szeretetet nem tudtam megadni neki. Borzalmas ezt kimondani! Nem akartam másik gyereket sem, mert azt gondoltam, hogy én egy ilyen született ROSSZ anya vagyok. Igazi anyai szereteten kívül megkapott mident, itt nem tárgyi dolgokra gondolok. Mára 16 éves, nem túl jó a kapcsolatunk sajnos. Gondolom emiatt nem sokat tudok már tenni, de mégis szeretnék. Mit tegyek? Nem akarom így neki indítani az életnek. Jó lett volna ha valaki akkor segít, és nem így kell létezni.
2016. júl. 11. 10:57
1/10 anonim válasza:
És ez a szülés utáni depresszió eltartott 16 évig?
Most már semmit nem tehetsz, alig pár év, és kirepül.
2016. júl. 11. 11:00
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Ajánlom a családterápiát. Pszichológussal ha elbeszélgettek ketten egyszerre, az segíthet feldolgozni a dolgokat. Én is járok ilyenre és sokkal jobb a kapcsolatom anyukámmal amióta járunk. Nem késő még, kicsit sem!
20N
2016. júl. 11. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
Azért ez már mesze-messze túlmutat a szülés utáni depresszión. A "szülés után" kifejezés nem a szülés utáni 20-30 évre vonatkozik. Az igazi szereteten kívül megkapott mindent = nem kapott ezek szerint semmit. Mindenképpen szakemberhez kell fordulni lehetőleg minél hamarabb. Ha nincs ismerős által ajánlott pszichológus, akkor a nevelési tanácsadó is lehet egy első lépés. Kár, hogy nem sokkal korábban léptél. Kívánom Neked, hogy javuljon a helyzet!
2016. júl. 11. 11:27
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 anonim válasza:
Amit most tehetsz, hogy sokat beszélgetsz vele, érdekeljen a személyisége, az élete, megpróbálsz baráti kapcsolatot kialakítani vele. Sokat elmulasztottál, de lehetsz majd jó nagymama, ha közelebb tudsz kerülni.
És nyilván nem most van szülés után depressziója a kérdezőnek, hiszen leírta múlt időben, hogy volt, csak akkor nem ismerte fel, ezért nem is kezelték.
Mondd el a gyerekednek ezt is, legyél vele őszinte.
2016. júl. 11. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 A kérdező kommentje:
Lehet ítélkezni feltettem...Lehet földbe taposni, de 16 évvel ezelőtt senki nem mondta, hogy mi ez,én is azt gondoltam rossz anya vagyok.Az írtam IGAZI anyai szereteten kívül, nem azt, hogy nem szerettem, aggódtam vagy törődtem volna vele. Megkérem azokat akik nem jártak hasonló cipőben, ne kommenteljenek ide. Ő most kamasz, lázadozik de őszinte, bizalommal fordul hozzám,segítek ha tudok. Több az összeveszés mostsnában,emiatt kanyarodtam vissza a szülés utáni időszakra. Természetesen nem vagyok már depresszióban 16 év után. Egy évig masszívan az voltam, de elmúlt valahogy, csak sajnos kezeletlenül. Viszont ez az időszak fontos lett volna mindkettőnknek a kötődés miatt.
2016. júl. 11. 12:50
6/10 anonim válasza:
Hogyha őszinte hozzád, akkor azt gondolom, nem cs*szted el annyira a dolgot, mint gondolod. Ahogy mondod, ő most kamasz, mindent túlreagál, érzelmileg hatalmas kilengései vannak, amik neked ijesztőek és fárasztóak, és nyilván neki is, mégis normálisak ebben a korban. Nem jó, ha követed őt az érzelmi hullámzásban és bizonytalanná válsz, próbálj meg stabil maradni, neki is ezzel segítesz.
Ha pedig tényleg olyan komolyságú a probléma, ahogy a kérdés alatt leírod, akkor szakember kell. Szerintem a lányod is nyitott lenne rá.
2016. júl. 11. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 A kérdező kommentje:
Igen, őszinte, mindenről tudok beszélni vele, barátoktól,suliról,szexről. Ha összeveszünk viszont nagyon dühös vagyok rá, ez ijesztő nekem. Egyébként jó gyerek.
2016. júl. 11. 13:54
8/10 anonim válasza:
Te ilyen vagy !Fogadd el elsősorban magadat,honnan veszed hogy mások különbek nálad?Elhiheted az ember nem igazán érzi sokszor ezt ,mert a sok aggódás meg felelőség ezt elnyomja .Felnevelted valahogyan,nem adtad árvának,gondolom nem éhezett ,mostál rá ,iskolába is járt gondolom.Akkor mindent megtettél!Ha nem szeretted volna igazán akkor semmit nem tudtál volna érte tenni.Te vagy az anyja ne félj tőle hogy elítél bármiért is.Az ember addig örüljön amíg vannak szülei.A gyerekek amúgy is hajlamosak az ember fejére szállni ha túl sok a jóból.Nem mindenki tud majomszeretet adni.Légy büszke magadra hogy végül túl vagy rajta és légy az anyja továbbra is .Beszélgessetek lazítsatok .
2016. júl. 11. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 A kérdező kommentje:
Remélem egyszer el tudom mondani neki, de még magam előtt is nagyon szégyellem. Szerencsére a szüleim imádják,ez nagy segítség volt annó, sokat is volt ott. :(
2016. júl. 11. 21:34
10/10 anonim válasza:
Szerintem szimpla tinikori lázongásait éli, felesleges önmarcangolni es idekeverni a babakorát, mert most hormonálisan máshol jár agyban, ilyenkor a szülők másodlagosak. Probálgatják a szárnyaikat :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: