Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Gyerekesek, családosok!...

Gyerekesek, családosok! Szerintetek mi az élet értelme?

Figyelt kérdés

Távol álljon tőlem a szirupos csöpögés azzal kapcsolatban, hogy a család a létezésem értelme...

De! Múlt hónapban mentem vissza dolgozni, a fiam ovis. Mostanra szakadt rám az érzés, hogy elmegy mellettünk az élet. A napunk ébren töltött óráinak a nagyjàt a munkában töltjük távol a gyerekünktől, a párunktól...a családtól. Minden pillanatát élveztem az otthon a fiammal eltöltött 3 évnek. Fantasztikus a kapcsolatunk, picit meg is sínylette az ovikezdést, de már sokkal jobb. Nagyon anyás. Őrülten hiányzik Ő is, es az az érzés, hogy az életben igazán fontos dolgokkal tudok foglalkozni. Azzal a kis élettel, akit én hívtam életre.

Egyébként szuper munkám van, innen mentem el szülni, visszavártak, a fizum az otthon töltött évek alatt majdnem a duplája lett, azzal foglalkozom, amit tanultam, és élvezem. Csak a gyerek előtt nem nyomasztott ez a mókuskerék. Most viszont hazaérünk 5-re, fél 9-kor megy aludni. Szenvedek attól, hogy napi 3,5 óra jut arra az emberre, aki a világon a legfontosabb számomra. Pedig ezt az időt igencsak minőségi módon töltjük el. És közben beszélgetünk-beszélgetünk, ami szintén nagyon fontos.

A dolgozó anyukák hogy vannak ezzel?

Tényleg nem elégedetlenkedni akarok: minden kerek körülöttem. Csak régen élveztem ez a munka-szabadidő-otthon körforgást. Most viszont értelmetlennek látom ezt a napi sokórás igát.


2016. aug. 3. 07:07
 1/10 anonim ***** válasza:
68%
Hát nem a gyerek egyedül. Partner, munka, barátok, mind ugyanúgy fontos. Ha egy dologra fixalsz, nem lehet valami boldog életed. Már az óvodát se tudod feldolgozni, mi lesz ha majd elkoltozik?
2016. aug. 3. 07:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
95%

Tudod, ez egy folyamat eleje - a gyerek nem az életed legfontosabb dolga, legalább is nem olyan értelemben, hogy az az egyetlen elfoglaltság, amit pozitívnak kell, hogy láss.

A gyereked idövel egyre jobban leválik rólad, önálló lesz és ezt már most elkezdte, neked pedig már most meg kell tanulni, hogy ne hátráltasd, hanem segítsd az önállósódás felé tartó úton.

Éppen ezért ne erre tedd fel az életedet, hanem legyél továbbbra is egy gyerektöl független személy, akinem nem az adja az értékét, hogy van gyereke.


Ha most több idöt töltenél a gyerekkel, akkor vagy megpróbálsz rövidebb munkaidöben (4-6 óra) dolgozni, ha lehetséges, esetleg a munka egy részét otthonról elvégezni, így többet lehetsz vele, viszont vagy este - miután ágyban van - kell a maradék munkát elvégezned, vagy más esetleg jóval kevesebb lesz a jövedelmed. Vagy van még az a lehetöség, hogy otthn maradsz még pár e´vre "csak anyának", de ezt egyrészt a munkahelyed nem biztos, hogy tolerálja, másrészt ahogy a gyerek nö, egyre kevésbé fogja kitölteni a napodat a vele való foglalkozás.

2016. aug. 3. 07:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
60%
Én teljesen megértelek. A gyerekeim 4 illetve 2 évesek, most szeptemberben kezdik az óvodát és a bölcsit. A nagy középsőben kezd mert kérvényeztük,hogy itthon maradhasson egy évet ha már én is itthon vagyok a picivel és nagyon jó volt. Mielött bárki megszólna volt gyerek társaságban eleget és az óvónők ajánlották hogy maradjon. Most boldogan várja az ovit,tavaly sírt,hogy nem akar menni hisz mi itthon vagyunk a tesóval. Nekem is nagyon jó munkahelyem van minden értelemben és a házasságom is boldog,de mindketten úgy érezzük a férjemmel,hogy a család az életünk értelme. Ha megtehetnénk mind a ketten 8 óránál kevesebbet nem lennénk távol a családtól. Én nagyon félek a mókuskeréktől ami jön :( Annyira jó volt ez a 4 év Velük itthon. Szerintem nálunk én fogom rosszabbul viselni a bölcsit és az óvodát. Persze nekik nagyon pozitívan állítom be a dolgot:)Ha minden úgy meg ahogy szeretnénk a Férjem jeti 2* korabban fog tudni végezni és akkor én hosszuzok így a maradék 3 napban meg én hozzátok el őket korabban. Én osztom be a munkaidőm a lényeg hogy meglegyen a 40 óra. Azaz ha minden jól megy 16-ra mindig otthon leszünk.
2016. aug. 3. 07:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
53%

3.vagyok

8 óránál többet akart lenni:)

Hozzátenném mind a kettőnknek van hobbija és el tudjuk engedni a gyerekeket,szimplán nagyon élvezzük mikor együtt vagyunk hisz olyan gyorsan el fő repülni,hogy velünk akarnak "lógni":D

2016. aug. 3. 07:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
87%

Én egy kicsit megdöbbentem, hogy kérdésed csak a gyerekes-családosokra vonatkozik, mert szerintem az élet értelme, mindenben boldogságot és örömöt találni amit ÉPP csinálunk.

Ahogy egy előző hozzászóló már írta, próbálj meg örülni annak, hogy a fiad kezd önállósodni. Vagy vele szeretnél éni életed végéig?;-) Ezt a menyed, de még a fiad sem valószínű, hogy értékelné...:)

Viccet félretéve, érthető szerintem, hogy így érzel. Még új a helyzet, majd beleszoksz. Mi Anyák, kénytelen vagyunk hozzászokni, hogy előbb-utóbb le kell válnunk a gyermekeinkről. Szeresd a munkád, élvezz minden időt, amit a fiaddal és családoddal töltesz, keresd a kapcsolatot a külvilággal is - azaz, legyél TE, és ne csak Anya...

2016. aug. 3. 09:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
89%
Az élet értelme a szeretteim és a magam boldogsága. De a fiunk boldog az óvodában, így nem érzem azt, hogy ezzel rosszat tennék neki. Valóban mókuskerék sokszor a nap, de ez így volt az én gyermekkoromban is és mégis, ha visszagondolok rá, akkor mérhetetlen öröm tölt el, és egy jóleső érzés, hogy szép és boldog gyermekkorom lehetett. Pedig szüleim dolgoztak (édesapám rengeteget de tenylge), és mégis. Nem arra emlékszem, hogy mennyi időt nem töltöttünk együtt, hanem arra, hogy mennyit igen és akkor mit csináltunk. Emlékszem, ahogy ültem apukám mellett a lépcsőn a kazánházban, miközben tüzet gyújtott. Ahogy anyukámhoz beugrottam munka után a boltba és két vásárló között beszélgettem. De emlékszem arra is, hogy mennyire szerettem az oviban "tanulni", a barátnőmmel játszani (ő pl a mai napig a legjobb baratnom) és így tovább. Emlékszem a mamammal és unokatestvérekkel töltött nyarakra. Nem tudom elképzelni, hogy boldogabb első 18 évem lehetett volna. Fejben kell átállnod, azt kell megértened, hogy bizony-bizony a gyerekednek nem kizárólagosan a te személyed jelenti a boldogságot. Sőt egyre inkább nem te fogod jelenteni neki. Persze szeret és mindig számít rád és szeret időt veled tölteni, de előtte nyílik a világ. Ő mindent, amit te már tudsz és ismersz, ezután fog megismerni. Barátságot, szerelmet, a természetet, tudományt, művészetet, az alkotás és gondolkodás örömét. Ebben neked támogatnod kell és nem magadhoz láncolni és nem bűntudatot kelteni benne, ha ő inkább a barátaival akar játszani, ha később inkább könyvet olvasna és így tovább. Az én fiam most nyáron nagyszülőknél van. Ha hazamegyek, akkor örül, de pár perc múlva már mondja, hogy szeretne átmenni a szomszédban lakó barátjához. Napközben ő is nagyszülőknél van, így csak ilyenkor tudnak együtt játszani. Hát engedem. Egyszer én vigyázok rájuk, egyszer a barátja anyukája. Most mondjam neki azt, hogy velem játszon, amikor látom, hogy mennyire várta a barátját és mennyire szeretik már egymást most 3 évesen? N ember vagyok önző. Az én boldogságom, az ő boldogsága.
2016. aug. 3. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
54%

Nem, tudok a fő kérdésre válaszolni, de nekem a család a legfontosabb.

Dolgozó anya vagyok 2 gyerekkel. Mindkét alkalommal rosszul éltem meg a visszaállást a munkába, bár szeretem a munkám. A munkaidőm is családbatát. Mégis úgy érzem, nekem hiányzik az otthon velük tölthető idő. Ha megtehetném, nem dolgoznék.

2016. aug. 3. 10:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
63%

Én már a lányom születése előtt is azt éreztem, hogy a meló elveszi az időt attól, amit igazán szeretek. Sokáig 8 órában dolgoztam, de 2 órát kellett utaznom a munkahelyemre (csak oda, aztán vissza még 2-t, közelebb semmi értékelhető nem volt). Legjobb esetben 12 órát voltam így távol, de ha túlórázni kellett (heti 2x biztos, de volt olyan hét, hogy minden nap), 14-15-t. Azt éreztem, hogy megfulladok, nincs időm semmire, nincs egyszerűen életem. A férjemmel annyit voltunk együtt, hogy amikor hazaestem, megvacsiztunk, megfürödtünk, és zuhantam az ágyba. Miközben fürödtem, ő ült a vécén és beszélgettünk, mert kb. csak akkor volt rá időnk. Folyton fáradt voltam és rosszkedvű. A hétvége szabad volt, de képtelen voltam feltöltődni ennyi idő alatt. Amint tudtam, leléptem onnan. Most nagyon jó, home office-ban dolgozom, nyomom a babám mellett is, de kötetlen munkaidővel, csak határidők vannak. Iszonyú szerencsésnek érzem emiatt magam. Most már a lányom miatt is fontos, hogy sok időm legyen, de régen is az volt, hogy egy kötelező rossznak éltem meg a munkahelyen punnyadást, ami elveszi az időmet mindentől.

Félreértés ne essék, nem a munkával magával van bajom. Megcsinálom, most is megcsinálom, az se baj, ha sok, megoldom. Csak az, hogy ott kell poshadni a melóhelyen, utazni stb. miközben az én szakmám olyan, hogy kb akárhol lehet csinálni, ahol van számítógép meg internet... Most is dolgozom annyit, mint mikor bejártam, sőt, sokszor többet is, csak van időm élni. Ez a nem mindegy.

2016. aug. 3. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
72%

Az emberi kapcsolatok. A parkapcsolat, szulo-gyerek kapcsolat, csaladi, barati kapcsolatok, haziallatunkkal valo viszony. Nekem van gyerekem, de fontos a sajat eletem is, amiben o is benne van, de nemcsak o van.


Dolgozom, de nem erzem iganak, ez az elet. Vannak kulonbozo teruletei.:)

2016. aug. 3. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:

Azt hiszem, a 3. válaszolóval tudok azonosulni a legjobban. Mi is simán elengedjük a gyerkőcöt, havi 1-2 alkalommal a nagyiknál alszik, imádja, mi pedig nagyon élvezzük a szabadidőt a férjemmel. A házasságunk is remek, kölcsönósen támogatjuk egymást az élet különböző szakaszaiban.

Az, hogy hogyan kezeli az ember az elválás-leválás kérdését személyiségfüggő. Én tudom magamról, hogy alapvetően egy lelkisebb típus vagyok, nehezebben viselem a távollétet a szeretteimtől. Mindezek mellett totál önálló, talpraesett felnőtt vagyok, csak van a személyiségemnek egy ilyen oldala is. Ez bujik elő belőlem akkor, ha arra gondolok, hogy az ovi az első lépcsőfok a leválás útján, és arra még gondolni sem akarok, hogy hogy fogom feldolgozni azt, ha a fiam majd elköltözik. Nyilván fel fogom, hiszen egészséges, boldog felnőttet szeretnék 'nevelni' belőle. Csak mindennek megvan a maga ideje. Most oviba került, én visszaálltam 8 óraban dolgozni...óriási váltás egyik napról a másikra. Főleg úgy, hogy minden percét élveztem a gyerekemmel eltöltött több mint 3 évnek. Szval most annak van itt az ideje, hogy szembenézzek az érzéseimmel, ha szükséges, elsirassam az elmúlt 3 évet, ami már sosem tér vissza. Tudom, hogy jön másik izgalmas, szép időszak, de én most ettől az időszaktól búcsúzom. Ezt a magyarázatot leginkább az 1-es szántam, aki meglehetősen érzéketlenül közelítette meg a témát.

2016. aug. 4. 06:58

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!