Ha szakítanátok a párotokkal és terhesek lennétek megtartanátok a magzatot?

Ha nincs mire megtartani, nem tartanám meg.

Ha egyedül el tudnám tartani, akkor meg megfontolnám.

Feltéve, hogy nem vmi Mónika-show szintű alkoholista fazonról van szó, akivel "megöllek, megverlek, megdöglesz" szakításunk volt,

mert akkor menekülnék és nem akarnék köteléket.

Megtattottam,volt mar ketto.a kapcsolatunk akkoriban romlott meg.amugy jo kapcsolat volt,csak a sok munka,en allando ejjelesben,parom 6+2folyamatosban.

20hetes voltam mikor kopogott az ajtomon,hogy nem szeretne kimaradni a gyereke eletebol,es rengeteget gondolkodott,hianyzom Neki.Nekem is hianyzott,szerettuk egymast,csak elrontottuk.nem beszelgettunk,nem foglalkoztunk a masikkal.

Vegul visszakoltozott es minden szuper azota.mar egy eves a picur.imadjak egymast.oka volt annak,hogy gyogyszer mellett megfogant.

De Nekem volt sajat lakasom,volt munkam,segito csaladom.

Ha nem tudtam volna eltartanai magam lehet nem tartom meg....bar ez igy utolag eleg morbidul hangzik...

Én megtartottam, és nem bántam meg. Már 9 éves nagyfiam van azóta :) Úgy ítéltem meg, hogy fel tudom nevelni egyedül is, illetve a szüleim biztosítottak róla, hogy segíteni fognak, amíg szükséges. Igaz, számítottam valamennyi gyerektartásra is, de azt sosem kaptam. Az apa kihisztizte, hogy aláírhassa az apai elismerő nyilatkozatot és megkapja a gyerek az ő nevét is, aztán másnap összevesztünk, kijelentette, hogy soha egy fillért sem fog fizetni, és most látom őt utoljára. Tényleg így lett, azóta nemhogy én nem láttam, de még a saját anyja sem tud róla semmit. Mondjuk nekünk nem hiányzik, de elég sz*r lehet így bújkálva élni, csak hogy velem kiszúrjon.

Anyagilag nem volt könnyű az első pár év, de mivel volt munkahelyem, azért nem a legrosszabb feltételekkel indítottam. Otthon voltam két évet, utána részmunkaidőben dolgoztam, mellette tanultam, akkor már valamivel jobban éltünk (fizetés + ösztöndíj), utána elmentem teljes állásba dolgozni. Én örülök, hogy megtartottam, nagyon szuper kiskölyök a fiam :) Na meg nekem hatalmas ösztönző erő volt, hogy tanuljak, hogy odategyem magam a munkában is. Nélküle nem itt tartanék most.