Van köztetek olyan, aki idegen városba/faluba költözött, és alapított családot?

Én Budapesten születtem, és éltem. Amikor férjhez mentem akkor 70 km-re költöztem egy faluba ahol senkit nem ismertem. 5 év után elköltöztem egy másik faluba ami csak 50km-re volt Budapesttől, és ott sem ismertem senkit. Ott 3 évig éltem, és visszaköltöztem Budapestre egy teljesen más kerületbe ahol szintén mindenki vadidegen volt számomra. Majd újra költöztem de most Budapesttől 1800 km-re egy angliai kisvároskába. Itt aztán végképp nem ismertem senkit.

Jó dolog ha az ember új hellyel, új emberekkel ismerkedik meg. Ne úgy nézd, hogy hátat fordítottál valaminek, hanem, hogy új kihívásokkal nézel szembe.

Nem mindenki kezeli egyformán az ilyen változásokat.

Én sem szeretem, bírom... 15km-re költöztem és az is megviselt, ráadásul utáljuk a nagyvárost, most költözünk el.

szoval a 800 meteres 2000 kilometerre nott

utolso voltam

Svájc eléggé idegen Budapest után? :)

Nem ismerek senkit, és? Magamnak való vagyok amúgy is, meg majd ismerkedek. A párommal szeretjük egymást, a családom meg elfogadja, hogy itt alapítunk családot.

Az ország pedig nagyon tetszik (mind gazdasági-közlekedési, mind természeti szempontból), ezerszer jobb, mint Bp. Nem szmogos, a közbiztonság nagyon jó, semmi hajléktalan, vagy épp kötekedő ember.

Nem kell este azon félnem, hogy bántanak, vagy bántanák a gyermekemet, szóval abszolút pozitív érzéseim vannak.

10 km nem nagy távolság.Bármikor meglátogadhatod a szüleidet.

Persze, hogy tart az ember az ismeretlentől, különösen, ha jó volt otthon. Ez teljesen normális.

De lesznek szomszédok, munkatársak, szülők az ovódából, iskolából, ott is menni fog az élet.

Szüleid is bármikor meglátogathatnak, nem külföldre költöztök, nem is az ország másik sarkába.