Hogyan lehet lemondani a családsegítő szolgálatot?

Szerintem nem tudod "lemondani". Mivel nem találtak semmit, valószínűleg maguk is elkönyvelik, hogy feleslegesen mentek ki, de muszáj volt, mivel bejelentést kaptak. Írnak egy jegyzőkönyvet, miszerint mindent rendben találtak és ennyivel rendeződik is a dolog.

Mellékesen megjegyezném, hogy ez nagyon felháborító! A szomszéd gyerekek (heten vannak) éheznek, fáznak, ordítanak velük, tetvesek, lelkileg megnyomorítják őket, kétszer tettem bejelentést, egyszer jöttek ki és mindent rendben találtak. Ezen érdemes elgondolkodni.

Végzik a dolgukat. Nem tudod lemondani.

A rendőri intézkedést sem tudod lemondani, amikor megállítanak ellenőrzésre.

Ki fog derülni, hogy nincs semmi különös, és ennyi...

Bírom ezt az óvodai családsegítőt :-) Én történetem:

Gyermekem 4 évesen lerajzolta apát, anyát és 4 gyereket. Szépen meg is nevezte őket, hogy ez ő, ez Csenge, ez Domi ez Erik. Pszichológus megállapította, hogy ezért olyan csendes, visszahúzódó, mert négyen vannak testvérek, és ő a legkisebb.

Délután óvónéni felháborodva nekem áll, hogy mi az, hogy az én gyerekem 4 évesen nem tudja, mi az, hogy család, nem tanítottam meg neki, meg ilyenek. Csak néztem rá, hogy mi baja van, miért ne tudná, szerintem tudja.

Kérdezem gyermeket, mit rajzolt. Elmesélte: "Azt mondták, hogy rajzoljam le a családomat, meg azt, hogy kivel szoktam játszani"

Akárhogyis mondták neki, a gyerek így értelmezte.

Bocs, hogy leírtam, ez csak az én sztorim.

Sajnos mostanság nagyon rászálltak a gyermekvédelemnek erre a részére, nem az óvónő a gonosz, hanem odaföntről árgus szemmel figyelnek mindent. (A fényevő család, kiahibás sztori megvan?)

Ha a családsegítő megállapította, hogy nincs gond, akkor fél éven belül lezárják az ügyet, annyi a minimális kötelező kapcsolattartás a "biztonság kedvéért". Ha valamiért alapellátásba vetettek titeket, akkor egy év.

Ne bántsd őket, ők is csak a munkát végzik. :) Én is dolgoztam családsegítőként, ilyen esetben volt, hogy együtt nevettem a szülőkkel, hogy milyen piti dolgokon tudnak néha kiakadni, de ettől függetlenül még a kapcsolattartás egy darabig kötelező.

A "nyakadra jár" meg azért van, mert az aktuális jogszabály szerint havi háromszori személyes találkozás kötelező (szintén azért, mert a szabályalkotó életében nem dolgozott együtt egy családdal sem). Mindenki tudja, hogy ez így nem jó, de sajnos kötnek a szabályok. :(

Nem tudod lemondani.

De azért én tuti jelezném az ovi felé, pláne egy magánóvoda felé, hogy ha valami gondot észlel, akkor azt először talán velem kellene megbeszélnie.

#6 Most tételezzük fel, egy másik esetben, hogy tényleg gyerekbántalmazásról van szó (a párnacsatás rajzra ráfogni tényleg meredek, de képzelj ide bármilyen más egyértelműnek tűnő jelet). Szóval, ha _tényleg_ bántalmazás van, szerinted anyuka büszkén kihúzza magát, ha rákérdez az óvónő, hogy ja persze, minden nap szíjjal verem a kölyköt, hogy tudja, hol a helye? Az ilyen családok sok esetben profin hazudnak, mindent kimagyaráznak, másik verzióban, ha felmerül a gyanú, akkor azonnal bezárnak, kiveszik a gyereket az oviból, szó nélkül eltűnnek.

Nekem volt stockholm szindrómás apukám, aki húsig maró gennyes kiütéseket okozott a gyereknek, hogy utána a gondoskodó apuka szerepében tetszeleghessen a világ előtt. Szerinted ő felvállalná, hogy ő az oka a gondnak?

A másik, hogy az óvónőnek nem feladata ezeknek a dolgoknak a kivizsgálása, nincs is meg rá a megfelelő kompetenciája. Erre van a családsegítő, a pszichológus, az egyéb szakember. Az óvónő ebben az esetben annyit tehet, hogy jelzi a gyanút az illetékesek felé.

//Hangsúlyozom, nem a kérdezőről példálózok, de tényleg van olyan eset, ahol oda kell figyelni a gyerekre, és ott a legrosszabb, amit tehet, ha figyelmezteti a szülőt arra a pedagógus, hogy figyelünk ám...!//