Van, akinek kisgyerekes csaladanyakent hunyt el az edesanyja? Hogyan tudott helytallni anyakent a gyaszaban?

Apukam halt meg mikor 5 honapos volt a picim.

Ra egy honapra az exem megcsalt.

Ennek egy eve, meg azota sem tettem tul magam.

Kitartast, az elso gyaszev a legrosszabb. Keress pszichologust ha nagyon nem sikerul feldolgozni.

A "nincs ido a gyasszal foglalkozni napkozben" fura, mert nekem mosogatas, fozes, portorles, felmosas kozben csak a kezem van lefoglalva sajnos, a gondolataim nem.

Nyugodtan keress fel szakembert, aki segit!

Nekem autóbalesetben a férjem és 5 éves iker fiaim haltak meg. Őszinte leszek. Évekig élőhalott voltam, azok az évek teljesen kitörlődtek, fogalmam sincs, mit csináltam, hogy éltem át. Arra emlékszem, hogy sokáig voltam kórházban, sokáig mesterségesen altattak, és évekig nem voltam egyedül. Mindig volt velem valaki. A családom tagjai felosztották az időt, hogy 1 percre se hagyjanak magamra. A Fájdalommal együtt lehet élni, tompul a gyász fájdalma. Sok év után az ember talál valami újat az életében amiért újra tud mosolyogni, újra tud élni. Én megtaláltam, és ma már tudok beszélni a több mint 20 éves gyászomról. Mert van egy csodás lányom akiért élni érdemes.

Jól mondják: Az idő minden sebet begyógyít.

Legyél türelemmel, és gondolj arra, hogy ott van a csodálatos családod a gyermekeid akikért érdemes talpra állni.

45/N

Szerencsére én ezen még nem mentem át, de van egy nagyon jó barátnőm, aki már átesett ezen. Az anyukájával szuper volt a kapcsolata, minden nap legalább félórát beszélgettek este telefonon, két-három naponta biztosan találkoztak, az anyuka jött velünk edzeni, hogy több legyen a lányával, nyaraltak együtt, fantasztikus volt közöttük a harmónia. Még a veszekedések sem voltak valódiak. 25 éves volt a barátnőm, amikor meghalt az anyukája. 1 hónappal később megtudta, hogy terhes. Iszonyatosan kiborult, pedig alapvetően vágyott a gyerekre. Onnantól kezdve viszont, annyira más lett. Persze örült. De azt mondta, hogy senkinek sem mer róla beszélni, mert tudja, hogy hülyeség, de olyan érzése van, mintha elkésett volna a baba. Hogy így már nincsen lehetősége az anyukájával babázni, felhívni ha valami baj lesz. Nagyon rosszul élte meg ezt az egészet. Addig mondtuk neki a párjával, hogy végül elment egy pszichológushoz. Sokat segített neki, de az anyukáját semmi sem fogja pótolni.

Nagyon sajnálom mindig, ha valakivel ez történik, mivel nekem hasonlóan jó a kapcsolatom az anyukámmal és elképzelni sem tudom, hogy mennyire iszonyú lehet. A gyász még biztosan sokáig tartani fog, de muszáj megélni. A gyász annyit jelent, hogy megtanulsz nélküle élni. Sajnos ez a folyamat nagyon fájdalmas. Kitartást kívánok és gondolja arra, hogy egy szakember nem árthat!