Akik elváltként nevelitek gyermeketeket/gyermekeiteket nem bántátok meg a válást?

Nem, nem bántam meg, annak ellenére, hogy nem volt sem veszekedés, sem alkohol képben, "csak" egyzserüen mindenröl más véleményünk volt.

A gyereknek az nagyon rossz, ha az egyik szülö mond valamit, a másik meg az ellenkezöjét állítja.

Amióta elváltunk, sokkal nyugodtabb, és kiegyensúlyozottabb. Az nem igaz, hogy a gyereknek feltétlen jobb egy "teljes család", mint egy válás.

A veszekedös válás megviseli, de gy normálisan végigvitt nem. Az apával tartják a kapcsolatot, jóformán semmiben nem korlátozom ezt (ha elöre eltervezett, leszervezett program van, akkor azt nem rúgjuk fel nyomós ok nélkül), és mindenkinek sokkal jobb, nyugodtabb az élete.

Any egyedül nevelt engem és a tesómat. Apánk alkesz volt. Szerintem jobb, hogy külön váltak. Anya így is sokat veszekedett velünk gyerekként, de azok csak a szokásosak voltak. Szerencsére kimaradtunk a nagy perpatvarokból.

Nem kell nyelni egy rossz kapcsolatban mert csak a gyerek issza meg a levét.

Egyedul vagyok a fiammal, miutan 6 honapos koraban az apja uj not talalt. Utana 3 havonta valtogatta oket.

Hat ezerszer jobb egyedul, mint, hogy ezt a peldat lassa!

Engem egyedül nevelt az anyám. Mikor apám inni kezdett, felbontotta a jegyességet, én még meg se születtem.

Egyáltalán nem értek egyet veled. Tökéletesen teljes az életem apa nélkül, így normális gyerekkorom lett. Mindent megkaptam, viszont ha ő is ott lett volna, elitta volna az edzések, magánórák, szép ruhák árát, és nézhettem volna egész életemben a züllött képét. Azóta is alkoholista.

Anyám mindig figyelt rá, hogy nekem mindenből a legjobb legyen, ne érezzem meg, hogy egyedül tart el. Minden szeretetet, odafigyelést, törődést megkaptam, egész családos barátnőim mindig irigyelték az anyukámat, hogy mennyire szeret, mennyit törődik, foglalkozik velem.

Örülök, hogy így döntött, és normális életem lett.