Ti nem sajnáljátok a "csúnyábbik" gyermeketeket?

Nem foglalkozott vele.Ha elmondtam csak legyintett rá,egy idő után inkább nem tájékoztattam semmiről magammal és az érzéseimmel kapcsolatban.Hajam alapból rossz minőségű,bőröm katasztrófa(14 évesen hirtelen nőttem,mindenhol szakadt,vádli,comb,derék,mell,még a szeméremajkaim mellett is-.-).Gyárilag karikás a szemem,olyan vékony a bőröm.Fogaim szörnyűek,25 éves koromra rendszeres ápolással tönkrement az összes.

Ez van,már nem érdekel,úgyse tudok vele mit tenni,anyu se,de jó lett volna,ha legalább meghallgat.

Szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben, de át tudom érezni. Az első válaszoló meg menjen vissza a kis buborékjába.

Szerintem mást nem tudsz tenni, mint amit eddig is tettél. Meghallgatod és próbálod felhívni a figyelmét a szép, különleges dolgokra magán.

Ha neked van érzéked hozzá, akkor próbálj olyan frizurát csinálni neki, ami előnyös lehet a számára.

Az arcformán nem nagyon lehet változtatni, később sminkkel lehet egy kicsit segíteni rajta, de nyilván ez még nem opció, ne is legyen.

Esetleg tereld a figyelmét arra amiben jó. Próbálj eltávolodni a külsőtől, és ha pl. sportban jó, akkor legyen még jobb. Vagy ha hangszeren játszik, stb. Legyen sikeres valamiben és próbáld neki ezt hangsúlyozni. Emellett persze, amit az elején írtam az is legyen meg, de meg kell értenie, hogy a szépséget lehet kompenzálni..nagyon is..

A férjem mesélte, hogy a két évvel idősebb nővérét állandóan dicsérték, hogy milyen szép. Neki nagyon rosszul esett, hogy ő ezt nem kapta meg (idegenektől, nem szülőktől). Láttam gyerekkori fotóikat, tényleg szép kislány volt a nővére, ő meg olyan bumfordi kisfiú.

Aztán felnőttek, és míg belőle nagyon jóképű férfi lett, a nővérének nem tett jót a kamaszkor. Mondjuk a külsejével se foglalkozik, ez is rátesz egy lapáttal.

Viszont a dolog kiszámíthatatlansága miatt ne áltasd a lányod azzal, hogy a kamaszkor megszépíti, mert vagy igen, vagy nem. Ha nem, akkor hatalmas törés lesz neki.

Indirekt módon próbálj keresni olyan ismerőst, aki nem annyira szép, de nagyon jó a személyisége. Róluk lehet mesélni, hogy húúú, a Mancikának milyen kisugárzása, vonzó személyisége van.

Esetleg az apját kérd meg arra, hogy nyilatkozzon hasonlóképpen ilyen hölgyekről - férfitől mégis jobban elfogadja egy lány az ilyen típusú véleményt.

Nekem kiskamaszként nagy szívfájdalmam volt, hogy kicsi a mellem. Apámmal egyszer szóba került, hogy hogyan ismerkedtek meg anyámmal, stb. Ő nagyon jó érzékkel belecsempészte, hogy mennyire nagyszerű nő és a csodás személyisége miatt "benyelte" azt, hogy nagy melle van. Pedig mennyivel jobban tetszettek neki a kismellű nők, az sokkal szebb, vonzóbb.

Mivel nem direkt győzködött, így tátott szájjal hallgattam és kezdtem egyre büszkébb lenni a miniatűr melleimre.

Felnőttként előkerült ez a sztori, rákérdeztem, hogy jól sejtem-e, hogy ott át lettem verve a saját érdekemben. Somolyogva mondta, hogy persze, nem mondott igazat, de amolyan kegyes hazugság volt. Sőt, férfiismerősöket is megkért, hogy ha találkozunk, dicsérjék a külsőmet, alakomat. Akkor rémlett fel, hogy tényleg, akárhányszor találkoztunk valakivel, akkor sokszor megemlítették, hogy milyen csinos vagyok, stb. Én meg nagyon büszke voltam magamra.

Egyébként az, hogy mennyire vonzó valaki, tényleg a kisugárzáson múlik. Ezt a saját környezetemben is látom, tapasztalom. Aki elégedetlen magával, azt akár jó külső ellenére is kerülik, míg a jó kisugárzású embereket körbezsongja a másik nem, akkor is ha 150 kg (igen, ilyet is ismerek!). Ez utóbbi hölgyet tényleg könnyebb átugrani, mint megkerülni. De olyan kedves, mosolygós, életvidám természete van, hogy mágnesként vonzza az embereket. A nők barátkozni akarnak vele, a férfiak pedig kapcsolatot. Pedig objektíven nézve tényleg nem egy matyóhímzés.