Anyukák ti mit tennétek?

Mivel az anyukáknak szól a kérdésed,ezért anyaként mondom hogy 22 évesen nem korlátoznám a gyerekem semmiféle érzelmi zsarolással. Ez az egyik legundorítóbb dolog a világon.

Teljes mértékben igaza van az előttem válaszolónak. Egy anyának nem a gyereke boldogsága a fontos? :(

Nem engedik? Nagykorú vagy, azt csinálsz, amit akarsz, nem kell az engedélyük hozza

Igazuk van az előttem szólóknak, de azért mégis ...Nem olyan könnyű a szülőnek a dolga.A mai világban a 22 éves kor még fiatalnak számít. És az a fránya 65 km. Értsd meg őket, eddig nevelgettek, mindent megadtak ami tőlük tellett, azt gondolták, hogy öregségükre majd te (egyedüliként) leszel a támaszuk, erre most te el akarsz menni jó messze (szerintük) és csak havonta egyszer láthatnak, ha éppen nem jön közbe valami.Ha lesz gyermeked, akkor őt is csak ekkor láthatják.Hát nem egy felemelő érzés a szülőnek. Próbáld meg elmondani, hogy ha sokba is kerül, de sűrűn fogsz hazajárni, hogy az eddigi feladataidat így is csak te fogod elvégezni,hogy támogatod őket mindenben, mint eddig.És az unokájukat is majd sokszor hozhatják ők el az oviból..és ne veszekedj velük, jót akarnak, csak szépen, nyugodtan. Vagy próbáld meg, hogy a párod költözzön hozzád, vagy a te településeden béreljetek lakást.Ez megoldás addig, amíg a szüleid beletörődnek a külön költözésbe, megszokják a külön éltet, és látják, hogy így is mellettük maradsz.