Harmadik gyereket szeretnék, Párom nem így érzi. Igazából csak beszélgetni szeretnék erről, hogy más Anyuciknak is van-e ilyen érzése? Ha igen, sikerült-e összhangba kerülni a Párotokkal?

Nekem úgy tűnik hogy te nem mégegy gyereket szeretnél, hanem babázni. De a harmadik is felnő, nem marad kisbaba örökké. Ha viszont igazam van, akkor klimaxig nem fogsz lenyugodni, és amint nagyobb lesz a kicsi vágyni fogsz a következőre.

Szerintem a férjednek igaza van. Vizsgáld meg hogy valóban csak babázni szeretnél-e. Ha igen, akkor inkább foglalkoztatok a meglevő gyerekekkel, ugyanis nem csak a babakor múlik el, hanem az összes többi is. Mire észbekapsz már felnőnek.

A gyerekek is nagyon szeretnék...persze, mert beléjük beszélted.

Miért akarsz harmadikat? Van konkrét okod?

A párodnak igaza van, nem lehet 3 gyerekkel egyformán foglalkozni. Pláne nem együtt. Hiszen egy 7 évesnek teljesen más igényei vannak, mint egy csecsemőnek.

En is azt vizsgalnam meg magamban, hogy valoban egy harmadik gyereket szeretnek-e vagy "csak" megint babazni otthon.

Csodas isoszak ez teny, de az is az, hogy mindig ketton mulik! Probald az energiadat, szabadidodet a meglevo kettore forditani, minel tobb program, nyaralas, stb. Idovel eldol hogy tenyleg harom gyerekre vagysz-e es valoban nem eleg a ket meglevo gyermeked, vagy csak megremit hogy nem lesz tobb terhesseg es kisbaba.

Mi még a családalapítás kezdetén megbeszéltük, hogy hármat szeretnénk.

Amikor megvolt már az első kettő, mindig éreztem, hogy van valaki, aki még hozzánk tartozik, csak nincs jelen. Mert még nem is fogant meg... de nem teljes a létszám. Ahogy a harmadik megszületett, megszűnt ez a hiányérzet.

Nálunk a férjem van úgy, hogy még benne lenne egy negyedikben, nem mondja, de érzem. Ha valaki megkérdi, ,lesz-e még, ő úgymond beszédesen hallgat... én viszont nem akarok többet, nem akarok még egy problémás terhességet, közeledek a negyvenhez, és ami a fő: a meglevő háromnak nem tenne jót egy kistesó, azt biztosan tudom. Ők is kicsik még, sokat rivalizálnak, egy baba határozottan rontana a helyzeten.

Szerintem nálatok sokat segítene az őszinte kommunikáció, nyíljatok meg mindketten, hogy miért akarjátok... vagy miért nem.

Szóval megértelek mindkettőtöket.

Milyen idősek vagytok?

Elég egyértelműnek tűnik a férjed véleménye, de persze bármi megtörténhet. Az viszont egyértelmű, hogy ennek közös döntésnek kell lennie, nem elég az egyiknek akarni.

A részedről viszont elég furának tűnik, hogy "nem tudok megválni a babaruháktól, a babakocsitól"

Mondom ezt úgy, hogy nekünk 3 gyermekünk van, de mindegyik után eladtuk a babaholmikat (4-4,5 év van köztük), és amikor döntést hoztunk, és újra terhes lettem, akkor mindent újra megvásároltunk. Lehet, hogy nevetségesnek vagy értelmetlennek tűnik ez, de nekünk kellett ez az újrahangolódáshoz. Anyagilag pedig megengedhetjük magunknak, hogy mindnek járjon az új.

"A párodnak igaza van, nem lehet 3 gyerekkel egyformán foglalkozni. "

A saját nevedben beszélj.

A ferjednek igaza van.

Minek akarsz meg egyet?"Babazni akarsz"? Nincs eleg dolgod? Foglalkozz a mar meglevo gyerekeiddel,vagy a tarsadalom szamara is hasznos valamivel.