Ti a párkapcsolatotokban mindig képesek vagytok beszélgetni a párotokkal, vagy volt egy időpont, amitől el lett vágva a kommunikáció kettőtök között?

Egy éve vagyunk együtt, és előfordul, hogy éppen nincs mondandónk egymás számára.

Ilyenkor két eshetőség van:

Vagy mindenki elfoglalja magát a saját dolgával, és adunk egymásnak egy kis privát teret,

Vagy együtt éljük meg a csendet... andalogva sétálunk, fekszünk összebújva, ücsörgünk a vízparton, vagy csak nézzük egymást... a közösen átélt csendnek is megvan a maga szépsége, néha sokkal többet ér, mint a folyamatos csacsogás.

Ezek átmeneti időszakok, és mindig újra visszatér a beszélgetés, hiszen közben új élményekkel, tapasztalatokkal, érzésekkel gazdagodunk.

Megjegyzem: ezért tenni is kell, mert ha folyamatosan otthon ülnénk a négy fal között, és nem tennénk azért, hogy legyenek közös élményeink, akkor idővel bizonyára kifogynánk a témából.

Nem tudom elképzelni, hogy ne legyen témánk. Annyi minden van, amiről lehet és érdemes beszélgetni! Szerintem intelligens emberek között ilyen nem nagyon fordulhat elő.

Olyan persze van, hogy épp nincs kedvünk beszélgetni, jobban esik a csend, stb. De ez egész más kategória.