Ti mit tennétek ebben az esetben?

A nyaralós kérdések miatt merült fel bennem a dolog.

50km-re élünk mindkettőnk családjától, akik ugyan abban a városban élnek. Én anyámra, apámra simán rábízom a gyereket (most 9 hós), eddig is, ezután is. Akár napokra is ott merném hagyni (nem fogom, mert nincs rá szükség, de ha kellene, simán otthagynám). Viszont anyóséknál nem szívesen, még napközben félórára-órára sem. Már kúszik-mászik, kapaszkodva jár... egyrészt férjem húga folyamatosan mindenbe beleokoskodik, jobban tudja mint az anyja apja akik 4 gyereket felneveltek, pedig elsős szakképzőben, vagyis 15 éves. Másrészt irtózatos kosz van náluk. Emeletes a ház, a felső szintet nem használják, azt nem tudom, épp milyen állapotok uralkodnak, de az alsó szint borzalmas. Kutya-macska bejárós, de még ez a legkisebb gond. Felmossa egy vízzel a az egész alsószintet, hetente max 2x, a kád konkrétan fekete már, a wcről nem is beszélve. A föld ragad a mocsoktól, a tányérokon kajamaradék, poharakon nem lehet átlátni... Na, nem szívesen hagynám ott. Viszont ebből borítékolhatóan veszekedés lesz... mert nyilván tudják, ha megyünk, nyilván tudják, ha megyünk valahova kettesben, bár már inkább nem mondjuk el, mert mindig azon rugóznak, hogy hagyjuk ott a gyereket, a húga legutóbb kikérte magának, hogy miért nem tudunk nélküle aludni?! Vagyis, hogy hagyjuk ott éjszakára... egyrészt nem értem, miért kéne otthagyni, mit akar vele, amit akkor nem lehet, mikor mi is ott vagyunk... másrészt így nem igazán tudunk semmit kettesben csinálni, mert vita lesz, miért nem hozzájuk visszük... Ilyen helyzetben ti mit tennétek? Inkább nem hagynátok ott egyiküknél sem, vagy vállalnátok a konfliktust? Azt nem fogom megmondani neki, hogy azért nem maradhat, mert mocsok van, nyilván. Mert amúgy semmi gond nincs, nagyon segítőkészek bármiben.

Így viszont anyámékat is büntetem ezzel, mert nem unokázhatnak és magunkat is, mert nem tudunk elmenni egy vacsira sem...