Az igaz szerintetek, hogy a kisfiúk az anyjukkal jönnek ki jobban, a kislányok meg az apjukkal?

Nem feltétlen, max annyi az általánosítás hogy az apjuk a lányukkal engedékenyebbek mint a fiaikkal, ez nálunk is így volt a családba, 2 tesóm sokkal keményebb nevelést kapott édesapámtól, míg engem a tenyerén hordozott (a mai napig.).

Most van egy fiam, aki ha hétköznap van full anyás, na de ha eljön a hétvége és apa itthon van.. szinte le vagyok tojva, mindent apával akar csinálni, apa,apa,apa.. De apjának tényleg szeme fénye hiába fiú, nagyon engedékeny és mókáznak egész nap.

Szóval nevelés kérdése.

Nekem egy 2,5 éves lányom van, ő egyértelműen full anyás. Sokat van az apjával, nagyon szereti, de ha mindketten jelen vagyunk, engem kér az altatáshoz, evéshez stb.

Mi ketten voltunk lányok a húgommal, én apás voltam, ő anyás.

Ez szerintem nagyon valtozo es nem kis mertekben fugg attol is, hogy milyen az az apa.... En es a noverem sosem voltunk apasak, legalabbis amiota vannak emlekeim. Nem reszleteznem hogy miert de lenyeg hogy nem az az igazi apanak valo apank van.

Nekem van egy lanyom es egy fiam. Ok kb mindketten ugyanugy szivesen vannak velem is mint az apjukkal. A fiam alapbol bujos termeszetu, mindkettonkhoz elegge ragaszkodik.

Általánosságban szerintem nem.

Kérdés mit értesz az alatt, hogy "jól kijönnek egymással"?

Megértik egymást? Meg tudják beszélni a dolgokat? Kihez ragaszkodnak jobban? Hány éves a gyerek? Melyik szülö tölt több idöt a gyerekkel? Ki nem hülyiti meg idiota elvárásokkal és következetlenséggel? Mennyire engedékeny a szülö? Mennyire él ezzel vissza a gyerek? Ez mennyire tudatos? Stb...

Én sem értem mirefel lettek lepontozva az elöttem válaszolók.

Vagy hány troll ment itt végig.

Tölem mentek a zöld pacsik.