Szerintetek a doki részéről illett volna egy bocsánatkérés? Cserben hagyva érzem magam, de meg is értem.

Igyekszem röviden leírni a történetet, szóval röviden és tömören a dokim faképnél hagyott szó szerint a szülőágyon, csak se szó se beszéd, miután kapott egy telefont, elviharzott kocsival és vissza sem jött. :( Utána meg ugyan lezajlott a szülés ugyan, de le se tojt az ügyeletes orvos, a kitolásra kegyeskedett csak odajönni. Nagyon cserbenhagyva éreztem magam és dühös is voltam, de utólag megtudtam, mivel az egyik legjobb barátnőm a felesége kollégája és ő mondta, hogy valaki rosszul lehet a munkahelyén, akkor sült ki, hogy a doki szintén várandós felesége lett rosszul. Miatta hagyott ott csapot-papot és vajúdó kismamáját, egy szó nélkül.

Bár az a nő soha nem beszél, mégis barátnőm szerint idősebb is már és nehezebben is jött nekik össze a baba. Kicsit irigylem is, bevallom, hogy van manapság ritka ilyen férfi, aki így félti a feleségét, az én férjem még a szülőszoba közelébe se mer jönni, nemhogy bármilyen kórházi szituációnak egyáltalán a közelébe menni. :(

Egy bocsánatkérés azért jól esne a részéről, ti elmennétek hozzá? Pénzen is gondolkoztam, adjak-e, igaz bejött, de nem ő vezette le a szülést. És azt is tudom, hogy nincs rászorulva arra a 100 ezerre, amiben megegyeztünk, szóval azért nem keresném fel ezek után, hogy pénzt adjak neki.

Ti mit tennétek? Mi lett volna a helyes reakció az ő részéről? (Telefonon érdeklődtem, azóta sem jött be dolgozni állítólag, ennek egy hete)