Akik x ideig nem képesek 5 percre elmozdulni a gyerekük mellől, hogy nem golyóznak be?

Mindenkinek mások az igényei. Van akinek a gyerek élete közzéppontja, főműve, a mindene és egyáltalán nem érzi tehernek a folytonos otthon ülést és babázást. Vagy épp csak nincs nagyi akinek le lehetne passzolni ezért kénytelen 24/7 a gyerekkel lenni. Van ilyen ismerősöm.

A másik ahol a nagyira rá lehet bízni és van aki bizony nem is rest lepasszolni és a gyerek pár hónapos korában már mulatni mászkál, mozizik, a gyerek 1 éves korában meg már nélküle nyaralni is megy a férjével. Ilyen ismerősöm is van.

Egyik opció sem törvényszerű és van arany középút is. Beállítottság kérdése az egész. De senkit nem tesz szaranyává egyik opció sem, legalábbis engem aztán nem érdekel ki hogy éli az életét de biztos vannak olyan emberek akik mélyen elítélik más hogy intézi a dolgait.

Feszültséget akarsz szítani? Nem sok közöd van a témához egyelőre.

Mindenki maga dönti el, hogy éli az életét. Te csak végletekben tudsz gondolkodni. Az ilyeneknél szokott visszanyalni a fagyi.

Az első válaszoló nem azt írta, hogy otthon kuksol a gyerekkel egész nap, és hogy nem jár el. :)

Halál unalom a gyerekkel az élet? :D Én még egy napot sem unatkoztam a gyerekkel.

Ha az embernek gyereke lesz, egyszerűen megváltozik a fontossági sorrend. Nem szűnik meg a nő nőnek, különálló embernek lenni, csak a gyermeke szükségleteit a sajátja elé helyezi. Fontosabb lesz a gyerek, mint moziba menni barátnőkkel, vagy végigbulizni az éjszakát.

Nekem igazából nincs igényem arra, hogy nélküle menjek el bárhova is. Majd ha nagyobb lesz, és el tudja mondani a nagyszülőknek, hogy éhes/szomjas/fáradt/fáj valamije, akkor "lepasszoljuk". Nem ülünk a szobában egész nap, sok helyre eljárunk. De nem ítélem el azokat, akik már pár hónapos korukban rábízzák valakire, és nélküle mennek el. Az ő dolguk.

Egyébként olyanról hallottál már, hogy a baba/gyerek senkivel nem hajlandó megmaradni, csak az anyjával (és apjával)? Hogy anyuka hiába tudná, szeretné lepasszolni a nagyszülőnek, ordít a gyerek, amint látótávolságon kívül van az anyja?

Úgyhogy lehet, hogy ezért nem tudnak délutánra elmenni a gyerek mellől.

Amiről te beszélsz, az a szeparációs szorongás és csak rövid ideig tart.

Nagymama pedig nincs mindenhol, ahol más se, akire a picit lehet bízni.

Vele is lehet csinálni programokat. Strand, múzeum, kirándulás, város nézés... Egyedül koncertre és moziba nem vinném, a zaj és a késői időpont miatt.

De ez se tart örökké. :)

Pár év, és ott egy (több) kiskamasz, akivel lehet menni bárhova, vagy simán elvan kakaós csigán és a kedvenc sorozatán, amíg kettesben elmentek apával valahova. ;)

Újabb pár év, és örülsz, ha heti egyszer vacsoránál összefuttok. :)

Tapasztalat.

Az első pár hónap ilyen: össze vagytok nőve. Kövezzetek meg, de én élvezem.

Aztán ahogy nő és önállósodik, úgy lesz a szülő is egyre szabadabb. 12-14 évesek lehettek, mikor először rámszakadt a felismerés, hogy csaknem olyan szabadon tudunk programot csinálni, mint akinek nincs gyerek. De azért sokkal jobb, hogy vannak. :)