Terhes vagyok, nem tudom, mi lenne a jó döntés. Hogy beszélhetnénk ezt meg, amikor én rettenetesen félek mindkét opciótól?

Van már két gyerekünk, mindigis kettőt terveztünk, ők a mindeneink. Viszont a kicsivel még itthon vagyok teljesen, a nagy kiscsoportos, minden nap kb 3-4 órát van oviban. Szeretjük őket, de bevallom, az eleje bitang nehéz volt, és ott megfogadtam, hogy nincs több gyerek. Pedig nem problémás egyik sem, az éjszakáink nyugodtak, nem sírós a pici sem, van fizetett és családi segítségem is, tehát nem olyan vészes a helyzet. De egyszerűen sok volt az elején, és néha még most is csak arra jut erőnk, hogy bedőljünk az ágyba, és megnézzünk egy filmet az altatás után. Most lett kész a házunk is, nem három gyerekre lett méretezve... Így is egy vagyon volt, a férjemet szerintem a mentő vinné el, ha újra jönnének a munkások, és átalakíttatnánk egy részét, vagy építtetnénk hozzá még. Félek, hogy nem tudnánk eleget foglalkozni mind a hárommal, néha így is bűntudatom van, ha a kicsi nyűgösebb, és délután is vele vagyok többet. Annak meg nem látom értelmét, hogy azért szüljek, hogy majd a bölcsi, bébiszitter nevelje őket... Ráadásul tovább kell látnunk a babakoron, hiszen nem mindegy, hogy 2, vagy 3 óvodát, iskolát fizetünk, hány tandíjat utalunk el, vagy éppen hány lakást veszünk, 2, vagy 3 gyereket kell elindítanunk az életben. Csak közben ott van az a része is, hogy esetleg 8-10 év múlva lehet mégis szeretnénk 3.-at, és ugye az abortusz kockázatot jelent a későbbi terhességet illetően. Félek attól is, hogy később mindig eszembe jutna ez a baba, amikor a már meglévő gyerekeimre nézek.

Anyagilag nem jelentene problémát (nem a segélyekre vállalunk gyereket), viszont ugye a gyerek nem addig igazán költséges, amíg velünk él... A férjem nagyon amellett van, hogy ne tartsuk meg. Én tartok mindkét opciótól. Nem vagyok mártír-anyuka, szeretem, hogy megmaradtam nő és feleség is, és nem akarok egy zombi lenni, aki ki sem látszik a gyerekek körüli teendők közül. Ahogy közeledik a beavatkozás, egyre inkább feszültebb leszek, és tartok attól, hogy azért, mert nem ez a jó döntés.