Hogy lehet megváltoztatni a felfogását az anyaságrol? Pl exével ugy élte meg, lusta az asszony, mert ő fürdet

1. Nagyon jó hogy ezeket még a babavállalás előtt megpróbáltad vele tisztázni, nagyon ügyes vagy, sokan nem jutnak el eddig, csak mikor már ott a csecsemő döbbennek rá , hogy totál máshogy gondolkoznak.

2. Az én véleményem az, hogy döntsd el, ezek alapján amiket írtál róla, szeretnél e neki gyereket szülni,ez esetben be kell vállalnod hogy egyedül viszed az oroszlánrészét a dolognak, és nyilván ha elégedetlen leszel az ő finoman szólna nem segítőkész és empatikus hozzáállásával- akkor jó eséllyel még jó sokat veszekedtek is majd :(

Azért írom ezt, hogy döntsd el, mert nekem pl. van olyan barátnőm, aki saját bevallása szerint is úgy van vele, a baba a nő dolga, a pasit otthon mosolygó csecsemő és sminkelt anya valamint patent rend várja, meleg étellel.

És ő így is csinálja. Persze segít az anyukája mert szerencsére él és közel lakik, de ő is főleg napközben, mikor a férje nincs otthon, mert persze nem jönnek ki egymással.

Persze egynél több gyereket így nem vállal, bár vágyik másodikra de belátta , a férje nem változik :(

Apuka is talán havi 2-3 szor fürdetett, olyankor el van ájulva magától ő milyen ügyes...barátnőm is mindig megosztja hogy na milyen jó apa...

Meg hogy mennyit dolgozik a családjáért, mennyi pénzt hoz haza. Van akinek ez számít és ez kielégíti.

Ne haragudj, de szerintem a leírtak alapján nem kéne gyereket vállalnotok.

A te életed, te döntesz, de szerintem ez így nem fog működni hosszabb távon. Megváltoztatni nem lehet és nem is szabad a párunkat.

Írtad, hogy már benne vagy a korban és ő az első, aki elvenne. Megértem, hogy nehéz helyzetben vagy, de ne mondj le arról, hogy megtalálod az igazit. Sosem késő ismerkedni, hidd el találnál olyat, akivel jobban megértenétek egymást.

Itt már elég sok konfliktus van és még meg sem született a gyerek. Egy stabil, jól működő kapcsolatot is tönkre tud menni, ha jön a gyerek. Hát még ha alapból nem százas minden.

Végre valaki, aki gondolkodik előre, és mielőtt nagy sietve teherbe esik a párjától, beszélget vele arról, hogy képzeli a gyerekvállalást, nem pedig megszüli a gyereket, aztán csodálkozik, hogy semmi nem úgy van, ahogy gondolta.

Kérdező, ennek a pasinak nem szabad szülni. Ez úgy képzeli a családosdit, hogy neki csak akkor kell anyagiakon kívül bármibe is beszállni, ha kedve van, nem úgy, hogy egyenrangú, egymást segítő és támogató társak vagytok. Borítékolható, hogy lazán végignézné a fotelből, ahogy te kikészülsz mellette pl. ha na nagyon hasfájós lenne a baba, és fél éjszaka mászkálni kéne vele. Közben néha beszólna, hogy elkapattad, azért bőg folyton, aztán elvonulna a másik szobába aludni. Nagyon, de nagyon rossz apajelölt. Biztos van olyan nő, akinek ez így megfelel, és akinek oké, hogy a férje semmit nem csinál otthon, de te nem olyannak tűnsz a leírásod alapján, ezért nagyon elégedetlen és boldogtalan lennél, ha szülnél neki. Én se vagyok ilyen, nekem is kell, hogy egyenlően vegyük ki a részünket a dolgokból, szóba se jöhetne nálam, hogy ilyen apának szüljek.

Viszont tök jó, hogy erről előre beszéltél vele, így látod, mi a helyzet, és van lehetőséged úgy dönteni, hogy nem hozod magad szar helyzetbe. Nem fog változni, szerintem ezt te is tudod. Ha szülsz neki, úgy szülj, hogy tudod, nem számíthatsz majd rá.

Egy szó:

Menekülj!!!

Ha szeretnél valaha is gyereket

Komolyan!

A leírásod alapján nekem úgy tűnik, hogy te nem vele akarsz gyereket vállalni. Szeretnél már családot, és a rossz tapasztalatok miatt úgy gondolod, hogy nehéz lenne tovább keresni. Ezért kiegyezel egy épphogy elfogadhatóval, csak mert ő is családot akar. Más közös nincs az elképzeléseitekben, csak hogy legyen.

Szerintem megérné még egy kicsit több energiát fektetni a keresésbe, mert sokkal hozzád illőbbet is találhatsz. Ne egyezz ki a minimummal azért, hogy most gyorsan jöhessen a gyerek, mert utána évtizedekig hozzáköt valakihez, akivel nem vagy boldog.

A terhesség és a gyereknevelés tényleg két emberes feladat. Vannak akik képesek egyedül is megoldani, de miért csinálnád így, ha ott a párod? Annyi megosztani való van egy gyerek körül, és nemcsak a feladatokra gondolok, hanem a csodás pillanatokra. Ezeket nem tudod ugyanúgy megélni, ha ennyire nem vagytok közös nevezőn. Így a gyereknevelés élvezetes része is egy versennyé fog válni, hogy ki csinálja rosszul és miért.

Attól, hogy valaki más gyerekekkel jól kijön még nem biztos, hogy jó apa lesz. Nem kizárt, hogy csodás apa lesz belőle, de semmiképpen nem egy olyan anya mellett, akivel ennyire eltérőek a nézeteik. És az is aggasztó, hogy ennyire együtt gondolkodik az anyjával. Az az érzésem, hogy ebben a kapcsolatban nemcsak egymásnak kell megfelelni, hanem az anyósnak is.

Én nem vállalnék vele gyereket. Egy nagyon jól működő kapcsolatban, ahol nagy az egyetértés a gyereknevelésről is rengeteg a vita. Hiába beszélgetnek a szülők előre minden lehetséges problémáról, ha már ott van a gyerek, az teljesen más. Olyan dolgok derülnek ki, amit el sem tudtál képzelni. Pl. mi megbeszéltük, hogy amikor apa itthon van, ő pelenkáz. Mindketten elfogadtuk ezt az egyszerű dolgot, és nem volt vita. Csakhogy a lurkónak ez nem tetszik, és apának annyira megnehezíti a pelenkázást, hogy sokszor nem is tudja befejezni egyedül.

A gyerek is folyamatosan változik, ezért nagyon rugalmasnak kell lenni a szülőknek, és mindig együttműködni.

Enélkül is lehet gyereket nevelni, de sokkal nehezebb és senkire nincs jó hatással. Rengeteg családcentrikus férfi van, aki hozzád hasonlóan gondolkodik. Szerintem ne olyannal vállalj életre szóló felelősséget, aki épphogy megüti a mércét, hanem olyannal, akivel biztos vagy benne.