Hogyan lehet ilyenkor kovetkezetesen, meg is a jovobeni erzelmi, viselkedesbeli dolgokra pozitivan hatni egy gyermeknel?

A következetes nevelés nem zárja ki a szeretetteljes nevelést.

Nem akkor szereted a gyereked, ha mindent ráhagysz.

FIam születése óta külön szobában van.

Amikor felkelt mindig átmentem hozzá, és úgy altattam vissza.

Most már lassan 6 éves, a mai napig úgy alszik el este, ha mellé fekszem.

Nagyon jó a kapcsolatunk, az ovis titkokat is elmondja, de megkér, hogy ezt senkinek... ;-) Sokat ölelget, puszilgat, igényli a társaságom.

A határok lefektetve. A szabályokat be kell tartani. Majd meglátod, a gyereknek szüksége van a határokra.

Pont azért feszegetik, hogs megtalálják, meddig mehetnek el.

Lehet néha kompromisszumot kötni (persze nem egy 2-3 évessel), de a következetesség fontos

Én magam mellé tettem, először saját döntésre, utána nem sokkal mentünk épp a gyerekorvoshoz, és ő is tanácsolta (nem mondtam előtte neki). Igényelte. Van ilyen. A következetesség nem egyenlő azzal, hogy "márpedig én vagyok az anyád, és én mondom meg a tutit (és én soha nem tévedek - persze...)" Benned ezt látom, bocs... Tudod van amit nem szokik meg a gyerek, ha fejre állsz sem, nem a te döntésed az úgynevezett szoktatás. Legfeljebb rákényszeríted az akaratod, és mivel egy pici gyerekről beszélünk, úgysem tud ellene tenni, elviseli.

Szóval a következetesség az, hogy amit elhatározol, ahhoz tartod magad, és ez jó, IRÁNYMUTATÁS de nem akkor, ha a másiknak az rossz, mert az uralkodás! Tudni kell belátni azt is, ha egy módszer nem működik!

Szerintem várd meg amíg megszületik.

Ne tervezz mert ha dugába dől a terved csalódni fogsz.