Mi a véleményetek arról, ha egy anya figyelembe veszi a 4-5 éves gyereke véleményét arról, hogy szeretne vagy sem kistestvért?

Inkább kifogás.

Mellesleg, ha a mi első gyerekünk kétségbeesve olyat mondott volna egy babalátogatás után, hogy "ugye nekem nem lesz kistesóm?", akkor nagyon magunkba néztünk volna, mit rontottunk el, hogy így érez a gyerekünk.

Nálunk szinte ellentétes volt a felállás. Első gyerekünk nehezen érkezett, így elkönyveltük, hogy biztos nem lesz több. Kisfiunk többször mondogatta, hogy jó lenne egy kistestvér. Nem mondtunk rá semmit. Aztán egyszer csak - számunkra is váratlanul - megfogant a kistestvér. Kisfiunk öröme határtalan volt! Végig örömmel várta, noha igyekeztünk felkészíteni arra, hogy a kicsi miatt nem tudunk majd vele annyit foglalkozni, hogy a játékokon majd osztoznia kell, hogy előfordul, hogy a kicsi szétrombolja, amit ő épített stb. stb. Ennek ellenére örömmel várta, örömmel van vele, és nagyon-nagyon szereti őt a mai napig.

Szóval a nyitókérdésben írt anyuka-apuka nézzen magába nagyon mélyen, miért ilyen a kislányuk!

Hát szerintem ez a szülők döntése kell legyen. Aztán ahhoz érdemes a meglévő gyereket lelkesíteni, de nem kell engedélyt kérni vagy ha lesz, túl korán beavatni.

Szerintem náluk esélyesen valami panaszokat a gyerek feje fölött beszéltek meg, azt híve, hogy nem érti vagy nem hallja/érdekli, azért reagált így a látogatás után.

7!

Elég nagy baromság mindenben a véleményét kérni. Nem akar testvért, ti igen, akkor nem lesz. Nem -bírjátok tovább együtt, válni akartok, a gyerek nem akarja, hát nem váltok, inkább tönkre baxatok a életeteket. Költözni akartok, mert végre össze jött a pénz egy házra, a gyerek nem akar, hát nem koltoztok. Baromsag

Nem érdekel, ki és mit gondol erről.

Nem tartom fontosnak a testvért. Én is felnőttem nélküle, a lányom is fel fog, lesz családja, ha meg nem, az ő döntése. 10/3 a normális testvéri viszony aránya átlag, ami lutri.