Más anyuka is magányos?

4 évet voltam egy huzamban otthon a kis korkülönbséggel született gyermekeimmel. Valóban sokszor elhatalmasodott rajta a magány érzése...azaz elhatalmasodott volna, de nem engedtem.

Felőlem állhatott otthon kupacban a szennyes ruha, a piszkos edény (bár olyan nem volt, mert mindent gépesítettünk, pont azért, hogy ne kelljen a háztartással túl sok időt töltenem). De nem is töltöttem volna!

Eszembe nem jutott volna a négy fal között tartanom a gyerekeimet (és magamat) a háztartás kedvéért.

Kajarendelés, igény esetén takarítőnő, vagy heti kétszer pár órára segítség a gyerekek mellé, amíg kitakarítok, de ennél tőbbet semmi pénzért.

Mi rengeteget mentünk, bizony, beültünk a kocsiba, és mentünk. Egy idő után ismeretségekre tettünk szert, és már a többi anyukával és gyerkőccel bandáztunk.

A mai napig az egyik legjobb barátnőm pont egy ilyen játszóteres ismeretség. Nagyon szeretjük egymást, a gyerekeink pont egyidősek, együtt játszanak, közösen szilveszterezünk stb.

Menjetek, de rostokolj a háztartás mellett, mert az megvár, az élet viszont elmegy melletted.

Ráadásul a te mint anya kötelességed ingergazdag környezetet teremteni a gyerekeidnek, ami a házban és -ha van- az udvarban vajmi kevés van, egy idő után dögunalom a gyerekeknek is az otthonlét.

#6

...ne rostokolj... (elírtam.)