A kisgyerekek mennyire nézik, mekkora lakásuk van a barátjuknak?

Hát, azért tudnak a gyerekek fájóan őszinték lenni. Nyilván őket ez annyira nem érdekli, de a szülők is tudnak gonoszak lenni, ez főleg még az ő felfogásuk, nevelésük kérdése.

Én úgy gondolom, hogyha normális a másik család értékrendje, akkor emiatt nem lehet semmi gond. Én 5 szobás újépítésű házban laktam, egyik legjobb barátom szintén másfél szobás panelben, másiknak meg lovas tanyás luxusvillája volt. Ugyan olyan jól éreztük magunkat mindenkinél, nyilván az egyik helyen lovagoltunk, másik helyen meg számítógépes játékkal játszottunk (ez már általános iskola, nem ovi), de sem minket, sem a szülőket nem zavarta ez a dolog, igazából senkit nem érdekelt.

Szóval összességében ne érdekeljen. Ez van, így kell élnetek. LEsz olyan, akit ez zavar és lekopik, meg lesznek igazi barátok, akik normálisak és nem fog számítani náluk.

Első blikkre azt mondom, az ovisok ezzel nem foglalkoznak. Ugyanakkor szerintem sok mindentől függhet: a koruktól, attól, hogy otthon milyen szellemben nevelik őket.

Az én 4 és 6 éves ovis gyerekeim nem akadnak fönn a külsőségeken, főleg a másságon, de mi nagyon komolyan arra neveljük Őket, hogy legyenek elfogadóak: fogadják el a másság mindenféle megnyilvánulási formáját (ebbe beletartozik a más nemzetiség, más anyanyelv, más bőrszín, más környezet, állapotok stb.) Ráadásul egy éve költöztünk, akkor egy csodaszép napfényteraszos új építésű lakást adtunk el, éa beköltöztünk egy panel albiba, amely -bár elég nagy és rendezett -mégis meglehetősen lepukkant a korábbi lakásunkhoz képest. Tehát hirtelen a saját bőrükön tapasztalták a megváltozott körülményeket, amelyeket tolerálniuk kellett.

A kor fontos szempont: egy 4 éves ovisnak még vszleg nem tűnik föl, de egy 6 éves akár már mondhat is olyat, ha belép a ti kisebb panellakásotokba, hogy "Hűűű, de pici lakás!" De biztosan nem bántó szándékkal mondaná. A 6 éves okos fiam szuper megfigyelő, biztosan észrevenné, hogy az Ő hatalmas szobájához képest a kisbarátjának picinyke szobája van. Ha tenne is megállapítást, nem akarna fájdalmat okozni azzal, hiszem nem úgy neveljük. De sajnos vannak olyan szülők, akik maguk is nagyon előítéletesek, és a gyerekek is ezt látják-hallják otthon.

8 évesem van és 2szobás lakásunk.

panel, sok pajtása hasonlóban él.

Azt élvezi, ha olyan helyre mehet, ahol van udvar, kert, de nem ez a szempont, a családi házban lakó gyerek pont ugyanolyan szívesen jön hozzánk játszani, mint az enyém hozzájuk.

Azt gondolom, már régen baj, ha a gyerek is azt nézi, mekkora a lakás... nem biztos, hogy a jövőben szívesen venném, ha utána még barátkozna vele az enyém.