Nem féltetek amikor gyermeket vállaltatok, hogy még jó neveléssel is rossz útra tér, netán gyilkos lesz?

egyik ismert sorozatgyilkost az anyja eladta egy korsó sörért. A másikat az anyja egész gyermekkorában megerőszakolgatta.

Ha ezeket észben tartod, egyre kevesebb az esély.

A jó nevelés, nem egyenlő azzal, hogy mindent megkap amire szüksége van. A szeretetre van nagy szüksége, elismerésre, motivációra, bensőséges kapcsolatra, őszinteségre, támaszra, bizalomra, társaságra. Sokmindenre. Ezt megadni neki amennyire tudod, az nem a jó nevelés, és ezek nélkül a jónevelést felteheted oda ahonnan a gyerek kijött. Objektíven ha elkényeztetik, akkor is szeretethiánya lesz és akkor is ha bántalmazzák. Mindkét esetben nem kapta meg azt ami kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott személyiség legyen. Mindkét esetben eluralkodhat rajta az önzés, a szükség,a rosszindulat. A nevelés önmagában ez ellen semmit sem ér. A lelkiproblémákat megtudod előzni, megpróbálhatod meggyógyítani, az egyetlen amit nem az a mentális, elme, pszichiátriai problémák, amiket adott esetben nem trauma okozott.

Amúgy pedig egy szülő arról híres, hogy akkor is szereti a gyerekét ha az rossz útra tévedt, hibát vagy bűnt követett el. Én sosem tekintettem szülőnek azt akinek annyit nem ér a gyereke, hogy ne szégyellje sosem.

Nem a fenét. Most vagyok terhes. Állandóan azt tervezgetem, hogy mit hogy csináljak, hogy egészséges legyen a lelke és sose térjen rossz útra. Szerintem ez természetes félelem.

Azonban amitől te tartasz, a pszichopátia, az veleszületett. Képtelenség gyógyítani, kezelni.

Nyitókérdésre:

Nem félek ettől.

De a természet bölcsen elrendezte, hogy te, a magad gondolkodásával nem is akarsz gyereket.

Ha valaki szociopata az bizony a rossz kornyezet hatasa. Viszont pszichopatanak szuletni kell. Hogy igy mondjam. Utobbiak azok akik mar gyerekkent allatokat olnek es kinoznak. Ezek az elso jelek.

Amugy egy noi bunozo, gyilkos konkretan jo csaladbol jott, minden lehetoseg megvolt a normalis eletre am o megis ezt valasztotta.

Persze altalaban a legtobb sorozatgyilkos/ gyilkos szemelynek a gyerekkora sem rozsas.

De a szemelyiseget a neveles az orokles es a kornyezet egyuttesen hatarozza meg.

Bírom ezt a "pedig jó családból jött", "pedig mindent megkapott otthon" típusú szövegeket.

Honnan tudjátok, volt-e érzelmi melegség, elfogadó szeretet abban a "jó családban"?

Megkapta-e az a kisbaba, kisgyerek azt a sok-sok szeretetet, simogatást, ölelést, bújást, ami az érzelmi biztonság kialakulásához kell?

Biztatták-e, dicsérték-e kicsi korában, vagy folyton csak kritizálták?

Éreztették-e vele, hogy ő egy értékes, szeretni való emberke?

Ezek számítanak, nem az, hogy szép házuk, jó kocsijuk volt, és karácsonykor sok ajándék volt a karácsonyfa alatt.