Mikor fogom érezni a rózsaszín ködös szerelmet?

Teljesen normálisak az érzéseid, nem rég szültél, új neked az egész, még talán bele se jöttél nagyon a baba körüli teendőkbe,na meg ott a csomó hormon ami épp felszabadul benned, arról nem is beszélve, hogy még te se jöttél rendbe a szülés óta, gondolom még tart a gyermekágyi vérzésed stb.

Én bevallom őszintén, nagyon depressziós voltam szülés után, nem a hormonok és társai, hanem azért mert minden rokon itt telepedett rám és a gyerekre, szülés után vagy három hónapig minden nap volt itt valaki, nem tudtam kötődést kialakítani a fiammal. Az én családom tiszteletben tartotta a kéréseimet ellenben a párom családjával. Nagyon szégyelltem magam, amiért úgy éreztem nem szeretem a fiam csak ellátom, sőt senkit nem szeretek a világon, szóval szörnyű volt, miután lecsengett az új gyerek a családba látogatós rész, valahogy utána, amikor már ketten voltunk itthon és tudatosan mosolygott rám a fiam, akkor lett nagy a szerelem. Kb 4 hónapos lehetett.

Szóval, légy türelmes, lesz ám szerelem, mikor már összeszoktatok, és te is jól vagy.

Jó babázást!

Én is az elején így voltam, nagyon szerettem, de folyton aggódtam valamin, stresszeltem a folytonos látogatókon is hogy nem tudunk 3-asban lenni soha szinte, így pihenni se tudtam sokszor napközben mert valaki mindig itt volt, még csak 11 napja fordult fel teljesen az életed.

Mikor már elkezdett többet ébren lenni, tudatosan mosolyogni, jobb lett a hasfájás akkor lett könnyebb egészen fogzásig, de őszintén az a teljes rózsaszín köd az olyan 8-10 hónapos korában jött mikor már lehetett vele több mindent csinálni, mikor először átölelt, és éreztem hogy viszont szeret.

Most 3 éves, most tényleg úgy érzem hogy túlságosan is szeretem és az a rossz hírem hogy az aggódás soha nem múlik el :)

Mindenki máshogy éli meg. A gyerek iránt az ember szeretetet érez, szerelmet pedig (jobb esetben) a párja iránt.

Ne csak a gyerek köré építsd az életed, legyen "Én idő" is. Ha néha beiktatsz egy kis pihenést, attól nem leszel rossz anya.