Ti tényleg mindegyik szabályt betartjátok? Pl kivárni a 6 hónapot és mindent csak akkor adtok ahogy a táblázat írja?

A táblázatokat nem kell szó szerint venni, az csak egy iránymutatás, hogy mit kb. mikor érdemes elkezdeni.

A kicsik emésztőrendszere még nagyon éretlen, van, amit még képtelenek feldolgozni pár hónaposan, nem véletlenül vannak tiltólistán.

Én úgy gondolom, hogy nem kell görcsölni, de a túlzott lazaság meg a kicsi kárára válhat, szóval azért nagyjából tartsd be az ajánlásokat.

Vannak olyan allergizáló ételek is (pl. mogyoró), ami lehet, hogy tízből 8 gyereknél nem okoz semmi gondot soha, de lehet, hogy kettőnél meg akár életveszélyes fulladás is lehet belőle, szóval kár kockáztatni, mert akár a te picid is benne lehet abban a kettőben. Ha nem kap élete első 3 évében pl. mogyorót, ő észre sem fogja venni, viszont ha tényleg a kettőbe tartozol és mentő viszi el, egy életre bánni fogod, hogy kísérleteztél.

A másodiknál már én is lazábban kezeltem, de úgy lazábban, hogy esetleg 2 héttel hamarabb kezdtem el adni valamit, szóval ez nem azt jelenti, hogy amit csak 1 év felett ajánlottak, azt már fél évesen adtam.

Megnéztem a táblázatokat és nem adtam korán lényeges dolgokat (tojás, tejtermék pl) de néztem egy pár táblázatot, a legtöbb zöldség/gyümölcs összevissza van írkálva, az egyik ugyanazt 6 hónaposan adná, a másik 10.. érted. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a legtöbb ilyesmi nem lényeges, hogy pontosan mikor van adva. Az aprómagvasokkal van egyetértés, azt nem adom hamarabb, a többi meg ahogy sikerül.

Nem vártam ki a 6 hónapot kóstoltatással de kénytelen voltam végül mert fájt a hasa tőle a babámnak így úgy gondoltam mégse véletlenül javasolják a 6 hónapos kort és kivártam. De nem rajtam múlott, ha nem fájt volna a pocakja kapta volna.

Elsőnél jobban, most a másodikra már kevésbé. Persze, nem adok neki bolti tejet most 6 hónaposan, de pl. mivel, tápszeres és szorulásos volt nagyon, így 3,5 hónaposan már adtam gyümölcslevet. És láss csodát, meghozta a kakit, meg a nyugodt estéket.

Illetve, ha üveges bébiételt kap, akkor mondjuk simán odaadtam neki mondjuk 4,5 hónaposan, az 5 hósaknak valót. Anno az elsőnél még emlékszem, napra pontosan kivártam! :) És hiába vigyáztam ennyire, mégis tejallergiás lett, 3,5 évesen gyógyult ki. Remélem a pici nem lesz az, de nem ezen múlik.

Érdekes, nekem is változott a második gyereknél a hozzátáplálás, de inkább tovább növeltem az időt.

Az elsőnél 5 hónaposan kezdtük, és igyekeztem mindent táblázat szerint, a másodiknál szinte mindent 1-2 hónappal később vezettem be, és nem bántam meg.

A nagyobb azóta is rossz evő, a tejtermékre enyhe allergia fordul elő, a kisebbel semmi gondom.

A joghurtot és néhány tejterméket leghamarabb 8 hónaposan ajánlják nagyon kis adagokban bevezetve. Én 6 hónaposan nem adnék.

Nem vártam ki az elsőnél, mert nagyon rossz evő volt, nem kellett a tápszer, 4 hónaposan adtam almát meg burgonyát pépesítve.

Augusztusra várom a másodikat. Megint attól fog függni a hozzátáplálás kezdete, mennyire eszi az anyatejet/tápszert.

Nem. Mondjuk én már a terhesség alatt eldöntöttem, hogy nem fogom betartani, ha mindenki a feje tetejére áll sem. Több nyelven beszélek, így szabadidőmben zsibbasztottam az agyamat mindenféle külföldi táblázatokkal és kutatásokkal. A negatív csúcs az volt, mikor pl. ilyenekkel szembesültem, hogy itthon vasfegyelemmel állítják, hogy egy éves kor alatt a tojás fehérje tilos, a kanadaiak meg az ausztrálok pedig már 6 ÉVE kikutatták, hogy nem hogy nem nagyobb a valószínűsége az allergia és az ekcéma kialakulásának azoknál, akiknél 4-6 hónapos kor között a teljes tojást bevezetik, hanem egyenesen kisebb és a teljes tojás remek első étel az eddig nézetekkel ellentétben. Na erre varrjunk gombot. Kíváncsi vagyok itthon mikor veszik már át ezt a remek "új" eredményt. Meg pl. némely gyümölcsöt, amit itthon mondjuk 8 hónapos korban ajánlanak máshol azzal kezdik, mivel szerintük az a legjobb.

Szóval én valahogy inkább ötvöztem a fél világ szokásait és nem a magyar táblázatot követem.

Én betartottam - sajnos. Van egy 2,5 éves borzasztó rossz evő gyerekem. 5 hónaposan szíve szerint mindent megkóstolt volna élvezettel, kíváncsian amit mi ettünk, de napra kivártam a 6. hónap végét. De visszasírtam később azokat az időket, amikor szívesen megkóstolt volna valami finomságot, de nem mertem neki adni belőle, nehogy anaflaxiás sokkja legyen! Volt hogy vendégségbe hívtak, gyerekem épp szopisztrájkolt, így fél napokig semmit se evett, tudtam hogy üres a gyomra, az asztal meg tele volt finomabbnál finomabb kajákkal, és nem engedtem, hogy egyen, igaz nekem is kifordult a kaja a számból arra gondolva, hogy ő éhezik amíg én itt ennék...Borzasztóan bánom!!! Nem tudtam egy normális ételt elérakni, mert mindig tiltott volt valami hozzávaló. Soha nem azt ette, amit mi, mert a táblázatok ugye. Ő mindenből biot kapott, mi magunknak ezt nem engedhettük meg. Így aztán lett egy durva evészavar az egészből. 11 hónaposan rámdörrent egy neves szoptatási tanácsadó, hogy azonnal állítsam rá a gyereket azokra a kajákra, amiket mi eszünk! Ugyanis megállapította, hogy a gyereknek nincs elég evésmintája. Akkor már 3 hónapja nem tudtam normálisan megetetni, csak szopizni akart. Borzalmas időszak volt. Az evés tanult folyamat. A szoptatás az ösztönös. Ezért iszonyatosan fontos, hogy a baba megkóstolhassa a család ételeit már a hozzátáplálás kezdetén. Ha újra kezdeném, nagyon lerövidíteném az óvatoskodós időszakokat és ha nagyon szeretne valamit megkóstolni, soha nem tiltanám el, örülnék hogy élvezettel együtt akar enni velünk. Az étkezés a mai napig nagy tortúra nálunk, tudom hogy én rontottam el. Az elejét korrigáltam, csak hát addigra már olyan háborús helyzet alakult ki az asztal körül (bármit tettem elé, azonnal a földre dobta), hogy a mai napig nem tudok teljesen túllépni rajta. Ma már van hogy zabál van hogy nem eszik, de az evés nem központi és nem örömszerző tevékenység nála, a legkisebb hangulatromlás miatt képes inkább nem enni. Unokatesóját nagy megbotránkozásomra mindenféle "életveszélyes" dologgal tömték 1 éves kora előtt, na őrá öröm főzni a mai napig is, megeszi a rozsdás vasszöget is.

Ráadásul az almával kezdtük a hozzátáplálást, ahogy a nagykönyv írja, sikerült valami savanykás fajtát szerezni, mert az volt bio, no attól 3 napig üvöltött a gyerek, mivel a vizelete savas lett és berepesztette a bőrt a combhajlatokban és 1 hónap alatt gyógyult be, annak ellenére, hogy amikor rájöttem mi a baj, azonnal abbahagytam. Szóval én ha újrakezdeném, tartanék valami ételbevezetés szerű időszakot, de abszolút lerövidíteném (nem figyelgetném 3 napig), és tutira engedném neki, hogy 5 hónaposan már kóstolgasson bármit, én azt hiszem ez így lenne természetes, hogy amikor ő már érett rá, kíváncsivá válik az ízekre. És az elejétől együtt étkeznénk és a legtiltottabb dolgok kivételével azt enné, amit mi is. Nyilván igyekeznék több főzeléket főzni, ahogy most is teszem és amíg nem érett rá, nem erőltetném a darabosat. De pl. nála még az is bekavart, hogy csakis egyedül volt hajlandó enni, nem engedte hogy etessem kb. 10 hós korától fogva, ő úgy vélte, hogy ő már nagy, csakhogy nem talált be a saját szájába kanállal, én megőszültem, hogy éhenhal, inkább éhenhalt volna, mint hogy engedje magát etetni, a lényeg, emiatt váltanom kellett darabosra, mert azzal betalált a szájába, de valójában nem volt még ideális neki és csak az segített, amikor már jól használta a kanalat és visszatérhettünk a főzeékekre, levesekre. Nem tudom, ha kezdettől fogva normális kajákkal etetem, akkor is bekövetkezett volna-e ez a tiltakozás az ellen, hogy etessem. Amikor a tanácsadó rámparancsolt, hogy azokat egye, amiket mi is, tiltakozni kezdtem, hogy de a hozzátáplálási táblázatok...Ő meg csak legyintett. Magyarország egyik nagyon neves szoptatási tanácsadója, 4 gyerekkel egyébként. De ha megnézzük, a glutént is hol ekkor akarják bevezettetni, hol akkor...Mindig variálnak valamit. Remélem egyszer még "újrakezdhetem" és nem fogok ekkora hülyeségeket csinálni!