Tényleg így van? Vagy csak én nem vagyok otthon ebben a témában? Mennyit kapnék én, és mennyit kapna ő? Táppénzen egyszer voltam a 4 éve alatt 12 napot vakbélgyulladás miatt.

A történet ott kezdődik, hogy van egy ismerősöm (régen barátnők voltunk), aki mindig túl akart tenni rajtam, állandóan versenyzett velem, de én ebbe az ostobaságba nem mentem bele. Aztán nem találkoztunk jó pár évig.

A múltkor találkoztunk az utcán. Kérdezte a csaj, hogy mizu, hogy vagyunk stb. Nekem 4 éve munkám van, férjem, és egy szép házunk. Neki pedig se munkája, se normális pasija, és a szüleivel él.

Beszélgettünk, és mikor megemlítettem, hogy mi '14 végén, '15 elején ráállunk a babaprojekre, akkor rögtön előjött a régi énje, hogy ők már dolgoznak rajta régóta (1 hónapja vannak együtt), meg hogy lehet, hogy máris terhes...stb.

Különösebben nem érdekel, hogy neki mikor lesz pici babája. Jobban érdekelne az, amit szinte röhögve, gúnyosan mondott a képembe, hogy ma már mindegy kinek mennyi ideje van ledolgozva, minden kismamának ugyanannyi GYES, GYED, stb. jár alanyi jogon.

Nem azért akarok gyereket, hogy kapjak utána pénzt az államtól! Csak felháborítónak tartom, hogy az, aki évekig gürizik, az alig-alig mer vállalni gyereket, mert fél, hogy nem tudja felnevelni. Az meg akinek egy napja nincs ledolgozva, simán odaszüli a szülei nyakára és várja állambácsitól a pénzt, amit elpartizhat.