Mit csinálnak a nők azokban a nyugati országokban, ahol sokkal kevesebb a GYES ideje, mint itthon?

Amennyire én tudom több verzió is van:

1, előzetesen félretesznek amennyit lehet, hogy otthon maradhassanak a kicsivel amíg ők akarnak. Nyugaton egyébként a részmunkaidő teljesen működő dolog, sokan gyerekvállalást követően már csak így nyomják kényelmi okokból (és senki nem veti meg érte+ el is éldegél belőle)

2, babysittert fogadnak és mennek vissza dolgozni amikortól jónak látják. A sitterek még szoptatni is behordhatják a babákat, illetve egyre több nagy cégnek van saját bölcsije( és ovija), anyuka munkakezdés előtt beadja a picit, szakképzett felügyelet alatt van a gyerek és a lejár hozzá szoptatni. A munkaadónak is jó, meg a munkavállalónak is.

Amúgy odakint nem csinálnak ekkora hacacárét a szoptatásból, nyilatkozni kell szüléskor, hogy kér-e tejapasztó gyógyszert és ha igen, senki egy nyikkot nem szól érte. A tápszerezés nem számít akkora bűnnek/tragédiának, mint errefelé, persze biztatják és adnak segítséget, ha igényli, de nem nyomatják. És nem is csinálnak belőle többnyire lelkiismereti gondot az anyukák.

Több lehetőség van:

1. Visszamennek dolgozni, a gyerek bölcsiben.

2. Visszamennek dolgozni, a gyerek bébiszitterrel (a nagyszülők ezekben az országokban rendszerint kevésbé befoghatóak, mint itthon).

3. Nem mennek vissza dolgozni, mert a család vidáman megél egy fizetésből.

Az 1. és 2. esetben értelemszerűen nem vagy nem kizárólag szoptatnak 6 hónapos korig - ahogy a magyar anyáknak is csak egy töredéke tesz így, pedig sokáig itthon vagyunk.

Lefejt tejjel, tápszerrel oldják meg az etetést.

Jobb családoknál az aupair vigyáz a gyerekre, a módosabbaknál valami flancos dada.

Utánna/mellette bölcsöde. Van állami ingyenes is, épp ki van vele tapétázva a fél város, hogy jár x óra ingyen bölcsi x éves korban. A bölcsöde meg attól függ mennyibe kerül, vannak amikről köztudott, hogy jó iskolákba (és azok meg jó egyetemekre, fősulira) juttatja tovább a gyereket. Na az ilyeneknél tényleg már fogantatás előtt várólistán kell lenni, de szó szerint, különösen nagyvárosban.

Ha nem vagy ennyire karrierista, akkor viszont túlélhető, különösen ha átlag fizud van, és kapod mellé a gyest.

Angliában élek, nagyon sok prolibb/ bevándorló családban a nagyi is ott lakik velük, ő van a gyerekkel. A recepction class (kb 0. osztály az ovi és az első közt) arról szól, hogy sok gyereket meg is kell tanítani angolul, mert addig max a tvből tanulták, a nagyi nem beszéli.

Én svájcban élek, itt 16 hét a GYES, tehát még 4 hónap sincsen, ezt tudom leírni.

Hát tényleg durva, de működik.

1. A bölcsis megoldás azért nehézkes, mert egyrészt iszonyat drága (kb a kettőtök bruttó fizetésének 10%-a), másrészt meg éveket kell várni egy helyre. A magánbölcsik ugyanúgy.

2. Emellett van egy olyan lehetőség is, hogy szakképzett emberek nyitnak a házukban egy pici magánbölcsit, és 2-4 gyerekre vigyáznak. Ennek nagyon szigorú feltételei vannak, évente ellenőrzik őket, árban is elviselhetőek. Nagyon sokan ezt választják.

3. Illetve van a babysitter, sokan feketén de általában inkább bejelentik őket, betegbiztosítást fizetnek utánuk stb. Nagyon sok ilyen ismerőröm van.

4. A "nem megy vissza dolgozni" variáció azért annyira nem egyszerű, mert itt sincs kolbászból a kerítés és 1 fizetésből igencsak meg kell húzni a nadrágszíjat. A babánk érkezésénél mi minden variációt átbeszéltünk, nagyon otthon akartam maradni, de egyszerűen nem engedhettük meg magunknak. A bank átminősítette volna a hitelünket és szó szerint vitték volna a házat. Ráadásul nagyon nem mindegy, hogy otthagyod a munkád 1-2 évre és utána mehetsz asszisztensnek kávét főzni fele annyi fizetésért. Aki itt kiesik a munkából, kb mintha megszűnt volna létezni. Itt annyira természetesnek veszik, hogy szülsz egy gyereket és jössz vissza dolgozni, hogy szinte megköveznek, ha otthon akarsz maradni.

Magyar ismerőseim között vannak persze olyanok, akik otthon maradtak, hát igencsak nehéz volt újra munkát találniuk és nem tudtak válogatni, a legaljáról kellett újra kezdeni.

A szoptatással kapcsolatban: itt nem divat a szoptatás! Engem a kórházban szinte ünnepeltek, hogy én szoptatni akarok, legalábbis megpróbálom. A nők döntő többsége az otthon töltött 16 hét után abbahagyja a szoptatást. Egyszerűen nem fog fejéssel szenvedni meg "ma már a tápszerek is ugyanolyan jók" stb indokokat mondanak.

Én mikor visszamentem dolgozni, szerencsére a szüleim tudtak jönni és vigyáztak a babára, így nem kellett egy "idegennek" odaadnom. És fejtem, éjjel-nappal, munkahelyen, WC-ben, parkolóban ahol csak tudtam, nehogy elapadjon a tejem. Most másfél éves a babám és még mindig szoptatok, pedig már a másodikat várom, úgy gondolom megérte. De ne tudjátok meg, mennyi kritikát kapok emiatt. Senki de senki nem ért velem egyet, szó szerint gusztustalannak nevezték, hogy még mindig szoptatok. A férjem, a családom, a barátok, rokonok, ismerősök, orvosok szerint is már réges rég abba kellett volna hagynom, na mindegy ez egy másik történet.

Egyébként nagy előnye a rendszernek, hogy itt nincs szülés utáni depresszió. Hamar visszamész dolgozni és újra formába jössz, ahogy látom a nőknek inkább jót tesz ez a megoldás. A házasságoknak is jót tesz, nagyon kevés válás van itt, tényleg ritkaságszámba megy (vagy lehet csak pont ilyenek vannak körülöttem). A család mint egy jól megszervezett dolgozó egység működik tovább, nem áll meg az élet, pontos beosztás szerint élik az életüket és ebbe beillesztik a babát. És utaznak a babákkal, programokra járnak (akár hokimeccs, fesztiválok, éjszaka is kinn vannak, amivel azért én nem feltétlenül értek egyet), szóval egyértelműen nem a gyerek az első, hanem a család élete.

De a gyerekek felnőttként is mások, itt a szülők adnak egy végzettséget a gyerek kezébe és részükről ezzel le is van zárva a dolog. Nem vesznek lakást/autót a gyereknek, nem támogatják anyagilag, max egy-egy komolyabb karácsonyi ajándék keretéig. És kirepül a gyerek, megy közös albérletbe más fiatalokkal és élik életüket. A szülők meg utazgatnak és élik a sajátjukat. Ja és az unokázás! Na az itt nem divat. Hetente-kéthetente meglátogatják és ennyi, a nagyszülő nem segít be a gyereknevelésbe, hiszen ő még dolgozik illetve éli az életét. Tényleg párszor láttam ilyen találkozásokat, hogy a "nagyszülő megy unokázni" címszóval, hát mentek ebédre, anyuka főzött-sütött, megebédeltek, az unoka ott elvolt körülöttük, kicsit eljátszottak vele de inkább beszélgettek a politikáról meg az aktuális hírekről aztán mentek haza. Nekem ez nem unokázás, de tényleg ezt láttam!

Ez így, egy magyarnak, ahol klasszikusan szociális felfogásúak az emberek, elég nehéz megérteni/elfogadni...nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb, csak más. Más ország más szokások.

Nem kell külföldre menni érte.

Az én lányom pl. magánbölcsődébe jár 2 éves kora óta. Amikor kezdtük a beszoktatást, volt egy 3 hónapos, egy 6 hónapos és egy 8 hónapos gyerek is a kisebb csoportban. Jelenleg a legkisebb 4 hetes.

Egy barátnőm Svédországban él, ott anya és apa megoszthatják talán a gyerekkel otthon töltött időt, amely így összesen azt hiszem 9 hónap, de van olyan német ismerős (orvos kint), aki 3 hónapot tölthetett otthon, ezt követően biztosított neki a munkahely babysittert, 6 hónapos kortól pedig bölcsit.

A szoptatás: tök szubjektív lesz, nem ismerek erről hivatalos álláspontot, de a mi ismerőseink között gyakorlatilag nem volt, aki szoptatott volna. Mindketten orvosok vagyunk, így a külföldön élő ismerőseink is nagyobb részben orvosok, és bár más munkahelyeken ott is előfordul, hogy rugalmasabbak, pár kinti klinika előre szólt, hogy a max. otthon tölthető idő 8-12 hét lesz, ennek nyomán az első 4 héttől tovább senki nem szoptatott közülük. Nem is próbálkoztak vele, tápszereztek onnantól és ennyi.

A témához: Ranschburg mondta egyébként az egyik előadásában anno, amit volt szerencsém végighallgatni, hogy bár nem bölcsőde párti, de úgy véli, hogy ha igazi nagy jelentősége volna ennek az aspektusnak, akkor a széleskörű, nagy mintákat vizsgáló kutatásoknak eltéréseket kellett volna mutatniuk a nyugati, hamar bölcsiztető/babysittereztető, és az itthoni hosszú gyeses anyukák gyermekei között. Viccesen megjegyezte, hogy mutatnak is, csak éppen mi állunk rosszabbul. (Még mielőtt: nem, nem arra célzott, hogy a három otthon töltött év árt a gyereknek, sokkal inkább arra, hogy számtalan olyan tényező áll fenn Mo-n, amely még az ideális otthon tölthető idő ellenére is rosszabb helyzetbe hoz minket személyiségfejlődésünkben, vagy épp a későbbi életminőségünk mutatóiban, mint nyugati társainkét. Pl. van anya, aki idegbeteg és görcsöl az otthon töltött időtől, és sokkal jobban járna a gyerek, ha anya nyugisabb lenne, 4-8 órában dolgozna, a többiben pedig koncentráltan és békésen töltene időt a gyerekkel. Csak itthon ezzel bélyeg jár, a szaranyaság bélyege, ezért nem meri meglépni, aki akarná. Ugyanígy számtalan téves törekvés van, amely otthon tartja anyát akár 3-4x 3 évre... Volt erről egy nagyon jó cikk, de sehol nem találom.)

Azt gondolom egyébként, hogy irreálisan hosszú a 3 év. Jó volna, ha mondjuk 18 hónap után az anyáknak lenne lehetőségük részmunkaidőre, és dolgoznának, de 2 évnél tovább én a jelenlegi gazdasági helyzetben nem engedném otthon maradni az anyákat. Illetve ez így butaság: engedném, de nem adnék rá ellátást a családi pótlékon kívül. Nyilván ezért lepontoznak majd, de akkor is egyetértek azzal az állásponttal, mely szerint a 3 éves gyes/gyed/akármi a korábbi rendszer csökevénye (akkor pártutasításra egy tollvonással megszüntette ugyanis a nők munkanélküliségét, azaz illeszkedtünk a Szovjetunió törekvéseibe, azóta meg úgy maradt, mert senki nem meri felvállalni, hogy a. szembemegy vele, b. az adott esetben képzetlen, ezer éve nem dolgozó nőket visszalöki a munkaerőpiacra).

Tehát én azt gondolom, hogy jó látni: a helyzet nem az, hogy mindenki hülye, mi meg a helikopterek vagyunk.

Én is úgy tudom, hogy szabadságot gyűjtenek, amit a gyes lejárta után még ki lehet venni, vagy nem mennek vissza egy ideig még, vagy marad a bölcsi.

Hallottam olyat is, hogy a munkahelyhez közeli bölcsibe átjárt szoptatni az anya.

Egyébként meg nem lesz semmi baja a gyereknek, ha bölcsibe jár, nem ezen múlik, hogy milyen lesz a kapcsolata a szülőkkel. Én már 7 hónaposan bölcsibe mentem, és köszönöm, remekül kijövök a szüleimmel.