Kisiskolás ne járjon semmi iskolán kívüli elfoglaltságra, csak tanuljon és játszon, mit gondolsz erről?

Én is szabadidő párti vagyok, de attól függ, ki mit ért szabadidő alatt. Ha hazaértek és otthagyod a tv vagy a számítógép, tablet, laptop, telefon előtt, akkor inkább járjon valamire.

Ha játszik otthon, udvaron vagy játszótéren estig, az teljesen jó.

Jó a kérdés. Nagyon klassz lenne, ha a kisikolás -mivel elvileg 4-ig iskolában van és megcsinálja a leckéjét- otthon már nem tanulna, hanem szabad játékkal töltené a délutánt.

Viszont a probléma ott van, hogy amíg 30-40 éve suli után jellemzően együtt játszottak, bicikliztek, fociztak a kisebb gyerekek is, átjártak egymáshoz, addig mára már az a jellemző, hogy négy után otthon punnyadnak a ps, a youtube, vagy a tv előtt. Ennél a verziónál még az is jobb szerintem,ha 5 ből 4 napon valamilyen értelmes szakkörre, sporta, zenére jár.

Nyilván nem kis felnőttekről beszélünk, felesleges túlterhelni 8-10 évesen nyelvórával, hangszerrel, sporttal, de általában annyira nem is komolyak ezek a szakkörök, talán a versenysportok kivételével.

Szerintem ez egy őrület, amit most a szülők művelnek a gyerekekkel.

Én nem hordom őket sehova, eszemben sincs, és ők sem kérik. Ha szívesen jár? Szerinted egy 6-7 éves gyerek el tudja dönteni, hogy akar-e ő szolfézsra járni, vagy nem? Azt sem tudja, mi az.

Nekem adhd-s mind a két gyerek, és már oviban is sokat jártunk fejlesztésre. Most már egészen rendben vannak a tanulási képességek, legalábbis nem fogunk megbukni. Úgyhogy én megmondtam, hogy sehova!!!! De akárki meghallja, hogy adhd, és nem hordom sportolni, mindenki ki van akadva. Most nem egészen értem, de nincs az iskolában minden nap tornaóra?! Miért én hordjam még este is valahova?

Meg a másik, amitől falra mászok, hogy minden gyerek jó valamiben, csak meg kell találni miben. Aztán hordják őket sportra, zeneiskolába, rajzolni, énekelni, lovagolni stb. Én volt, hogy írtam egy FB szülőcsoportban, hogy mi van, hogyha az én gyerekem nem kiemelkedő semmiben, hanem egyszerűen csak egy átlagos gyerek? Na, erre én voltam a világ leggonoszabb édesanyja, hogy én hogy gondolhatok ilyet. Hát, én nem tudom, ahogy körülnézek, szerintem átlagemberek vesznek körül. Persze, mindenki szeretné, ha az ő gyereke lenne a következő csodagyerek, vagy egy leendő olimpiai bajnok, de én tényleg egész egyszerűen csak átlagos gyerekeket szeretnék. Kiegyensúlyozott, és nem idegbeteg, agyonhajszolt gyerekeket.

Visszagondolva a gyerekkoromra, én sajnálom, hogy a szüleim nem vittek se sportolni, se semmilyen szakkörre. Az a fajta (bátortalan) gyerek voltam, akit sok minden érdekelt, de kellett volna egy kis noszogatás, hogy kilépjek a komfortzónámból, és kipróbáljak pár dolgot, illetve fel kellett volna kutatni a lehetőségeket. Pl. egy időben volt zongoránk otthon, elkezdtem rajta magamtól játszani, ami azt jelentette, hogy egy ujjal nyomkodtam és próbáltam belőle kicsalni egy ismerős dallamot. A szüleimnek eszébe se jutott, hogy esetleg elvihetnének egy zongoratanárhoz. Persze elkezdhettem volna felnőttként is tanárhoz járni, ha nagyon akarom, de mennyivel több értelme lett volna általánosban, amikor még alig kellett tanulnom, és még megvolt a saját nagy zongoránk. Tiniként pedig nem győztem irigykedni azokra a társaimra, akik jól játszottak valamilyen hangszeren, volt, aki később zenész lett. És ugyanígy voltam az énekléssel, rajzzal, sportokkal is. Persze otthon sem unatkoztam, rengeteget olvastam, rajzoltam, kreatívkodtam, de ezek mind hobbik maradtak, amatőr szinten. Úszni és szabni-varrni is magamtól tanultam meg.

Az én alsós gyerekeim járnak úszásoktatásra, leginkább azért, mert szerintem ez egy fontos képesség, amit érdemes gyerekkorban elsajátítani, emellett pedig jót tesz a testtartásnak, gerincnek, fejleszti a teljes izomzatot. Szeretném, ha rendszeresen járnának azután is, hogy megtanultak úszni. Ha nem akarnak majd, akkor is szorgalmazni fogom, hogy válasszanak valamilyen edzést heti 2x, ennyi bőven belefér az idejükbe, és nem szeretném, ha nyápic, izomgyenge srácok lennének belőlük. Nem kell, hogy versenyekre járjanak, ha nem akarnak. Amikor már hideg van, olyan kevés lehetőségük van a tornaórán kívül mozogni (és van, hogy meg se tartják).

A nagyobbik fiam szépen rajzol, rajz szakkörös, amit ő választott, ez a napközi alatt van. Azt mondják, van tehetsége hozzá, szívesen is jár.

A kisebbik most elsős, neki még nem találtunk olyan iskolai szakkört, ami érdekli, de jövőre lesz már zongoraoktatás a suliban, azt mondta, érdekelné.

A kicsi nagycsoportban, a nagy elsőben részt vett sakkfoglalkozáson is (ezt is a suliban, oviban tartották, nem ment az otthoni szabadidejük rovására), de ezt abbahagyták 1 év után, én nem erőltettem. Az alapokat megtanulták.

A szabad játék szerintem is jó dolog, szerencsére a legtöbb napon van rá elég idejük, hétközben is.

Azzal egyetértek, hogy ha a gyerek nem szeret mondjuk furulyázni, akkor ne erőltessük. A sportot én ésszerű mértékben erőltetném, mert fontosnak tartom. A sportágat viszont ő választhatja meg, a lehetőségeket figyelembe véve. Egy átlagos gyereknek is hasznára válik.

Az en elsős lányom heti 3x jár edzésre, 2 óra aminek 18:30kor van vége.

Sokszor en könyörgök, hogy ne kelljen vinnem.

De o imád menni, 4ig van suliba, lecke nincs hétköznap nem is kell gyakorolnia, eddig szépen veszi az akadályt.

Szerintem jó a szabad játék, kivéve hanem akár elni vele.

Az en lányom büntetésnek elne meg, ha nem sportolhatna, cserébe valószínű találkozunk a nevével később az élsportban. Ész így külön kérdés jó e vagy se, de ha o ezt szeretné es nem is atlagos akkor miért ne próbálná ki magát.

tizenhetes: "Én nem hordom őket sehova, eszemben sincs, és ők sem kérik. Ha szívesen jár? Szerinted egy 6-7 éves gyerek el tudja dönteni, hogy akar-e ő szolfézsra járni, vagy nem? Azt sem tudja, mi az."

igen , a hat-hét éves gyerekek értelmi fogyatékosok, akik nem bírják eldönteni, mit akarnak csinálni a szabadidejükben.

nem igazán értem, attól, hogy kiskorú, még nem lehetnek hobbijai? mióta az eszemet tudom jártam szakkörökre, angol, francia, tánc, rajz, kerámia, kézmúves, minden hétvégén múzeumi foglalkozás és kiscsillagász-klub. persze nem nekem jutott eszembe, hogy "anyu-apu, én holnaptól tncolni akarok", de a szüleim rengeteg helyre vittek gyerekként, rengeteg lehetőséget mutattak, és ebből én kiválasztottam azokat, amik tetszettek nekem.

soha, egyikük se mondta, hogy "dehogy mehetsz szolfézsra, azt se tudod mi az", soha nem kezeltek valami kis fejletlen emberkezdeményként, helyette inkább megmutatták, milyen sokféle is a világ, és hogy képes vagyok döntéseket hozni önmagamról és arról, hogy mi is jó nekem pontosan.

persze, jó program volt a játszótér is, de néha kicsit ingerszegény, valszeg belehaltam volna az unalomba, ha nem tudok mást is csinálni.