Mit vár el egy szülő az iskolától?

Változást. Oktatási rendszert úgy, ahogy van, ki kellene dobni, mert csak lexikális tudásra épül, kétlábon járó kislexikonokat nevelnek ki az iskolák, akik ha érettségizni akarnak, akkor egy 4 éves adathalmazból kell kihalászniuk fejből, hogy ki volt a Napkirály vagy mi a másodfokú egyenlet megoldóképlete, esetleg a logaritmus egyenlet definíciója.

Mindenről szó esik az iskolában, csak arról nem, amiről kéne.

Akár készségtantárgyról, akár tanulós tantárgyról van szó, mindent osztalyoznak, százalékban mérik azt, hogy te mennyire tudod azt az adott anyagot, amivel az életedbe semmire se mész. Tehát lepontozzák a tudásod, és megmondják, hogy te tulajdonképpen mennyit is érsz. Mert hiába írja meg egy gyerek csillagos 5-ösre Az első ipari forradalom-os esszéjét, ami 15 pontot ér a témazáróban, ha utána 1 hét múlva azt se tudja felidézni, hogy mi köze van egyáltalán James Wattnak az ipari forradalomhoz.

Én 17 éves vagyok.

Azt varom, hogy valami hasznosat tanítsanak. Szakgimnáziumba járok. Harmadik éve van egy olyan tantárgyam, hogy Gazdálkozás és menedzsment. Köze sincs a szakmámhoz, de heti 3 órám van belőle. Viszon Jogi alapismeretek órám csak 10.-ben volt, heti 1 órában tanultunk csak, és a tananyagokat végig se vettük, tz-t nem is írtunk évvégén, mert 6 hónapig online voltunk és nem tudtuk végigvenni a tananyagokat.

Van Kommunikáció órám, ahol nem kommunikálunk, csak leírjuk azt, hogy mi a zaj fogalma, meg mi az értő beszéd, meg artikulálás. 3 éve van ez a tantárgy. 3 éve. Az, hogy ügyfelekkel hogyan kell kommunikálni, még elő sem került.

Ugyanez van az autószerelőnek készülő ikertestvéremmel. 5 éves a szak, negyedik évfolyamot kezdte szeptemberben. Autóhoz még nem nyúltak, nem is láttak belülről autót, de a bankredszert meg az adózási alapfogalmakat azt tanulják.

Nem vagyok szülő, ellenben anyám tanító.

Tisztelet a kivételnek, de kb. a szülő elvár mindent. Nem csak, hogy tanítsák meg a gyerekét írni, olvasni (stb.), hanem úgy általánosan csináljanak belőle embert, lehetőleg két további feltétel figyelembevételével: A szülőnek kb. érdemi dolga ne legyen a gyerek nevelésével, mentális fejlesztésével meg úgy semmivel a szórakozáson kívül (ha egyáltalán ilyen irányban eleget foglalkozik vele), a másik, hogy ehhez a szülőnek semmifelé támogatást (sem anyagi, sem természetbeni, sem erkölcsi) ne kelljen nyújtani. Sőt, a tanár mintegy alsóbbrendű lényként igazodjon a szülő és a gyerek igényeihez

Én most érettségiztem, van még egy évem, mert OKJ-n 13.-ra maradtam. Leírom, hogy én mit vártam volna.

1. NORMÁLIS ÓRAELOSZTÁSOK

A fontos tantárgyakból (szakmai) heti 1-2 óra volt, de irodalom heti 4 volt, töri heti 5, matek szintén heti 4. Fordítva kellett volna, úgy gondolom.

2. NORMÁLIS TANÁRIKAR

A tanárok az otthoni fusztrációjukat rajtunk vezették le. Volt olyan tanárunk, aki heti 20 óra helyett heti 37 órát dolgozott. Sokaknak kisgyereke volt. Oké, a munkaidő durván 2x-ese kiidegeli az embert, nem mondom, hogy nem. De erről nem mi tehetünk. Se arról, hogyha meghal valakinek a férje, vagy beteg a gyereke.

Nem egyszer és nem kétszer volt olyan, hogy egy tanár megszégyenített egy diákot. A híradóban mindig az van mondva, amikor egy diák csinál valamit a tanárral, de az sosincs kivesézve, hogy mi szokott zajlani a tanterem négy falai között.

3. NORMÁLIS OKTATÁSI RENDSZER

Nem fogom kivesézni, már megtették előttem.

4. KÉSZSÉGTANTÁRGYAK MELLŐZÉSE

A készségtantárgyak állítólag arra valók, hogy pihenjünk egy kicsit. Csak hogy ez rohadtul nem így van. A rajz, a technika, a művészetek, az etika, ének óra mind-mind utolsó órában volt. Egy dupla matek-fizika-kémia-irodalom-angol kombós nap utan hazamehettünk volna, de nem, mert ott kellett még maradni 7-8. Órában azon a sz.ros rajzon.

Tesi szerintem maradhatott volna, de nem heti 5 órában, és nem olyan formában, amilyen most. A mozgás fontos, viszont én úgy gondolom, hogy úgy csak megutáltatjuk az emberekkel a mozgást, ha 2-est adunk neki magasugrásra, csak mert a 150 centijével nem tudja megugrani az 1 méter 5 centit, vagy hogy egy gyengébb képességű gyerek nem tud lefutni 12 perc alatt 2 000 métert. Inkább olyan formában maradhatott volna, hogy szabadmozgás van, vagy röpizel, vagy kézizel, vagy futóbiciglizel, esetleg sétálgatsz a pálya körül, mint egy bolond, de mozogj.

Kettes, csak egy megjegyzés. Tíz éve érettségiztem, és az érettségi egyáltalán nem lexikális tudásra épült, konkrétan az egész forráselemzés, szövegértés és mit-hol-keressünk típusú feladatsor volt. Töri érettségin majdnem hibátlant írtam úgy, hogy nagyjából Columbus Kristófig ismertem a történelmet... matematikát a függvénytáblából meg lehetett oldani. Az első harminc pontnyi feladatsor meg olyan komoly műveletekre épült mint összeadás meg osztás. Szóval ez messze nem igaz, hogy csak lexikális tudás kell(ene). Pedig egy foscsi szakközépbe jártam. Ez lehet hogy egyénileg iskolákra jellemző, de az érettségire pont nem, és ahogy az elmúlt években láttam, azóta sem.

Kérdésre: ne vegyék el a kedvét semmitől, az alapokat tanulja meg a gyerek és legyen jó társasága, környezete a gyereknek, ahol szocializálódik. Szerintem az iskolának nem feladata mindent megtanítani és készre gyúrni, sőt. Én egyetemen oktatok, és sajnos látom ezt a borzasztó hozzáállást a hallgatókon, amit szegény lepontozott négyes is ír. Hátradőlve várják a magyar hallgatók hogy öntsük a tudást a fejükbe, tenni ne kelljen semmit ezentúl, még az ajánlott irodalmat kinyitni sem. Ugyanezt látom órán kívül is. Max a tehetséggondozó program diákjai ez alól kivételek, ami nonszensz. Ja igen, orvosi egyetem egyik fontos tárgyáról beszélünk... kedvencem egyik hallgatóm, aki két éve azzal kritizálta a kiadott jegyzetünket (amiben meglehetősen sok munkánk volt, hogy ne az 1200 oldalas angol nyelvű könyvből kelljen tanulniuk), hogy ne írjunk ilyen sokat, mert ők csak megtanulni akarják, nem kell az ismeretterjesztés :-D

Na ezt kéne rendbe tenni, hogy a diákoknak meglegyen az igényük az önálló munkára és törekvésre.

Ha konkrétumot is akarnék írni, akkor több csapatmunka és projektfeladat, készségtárgyak osztályozásának elhagyása, természettudományos órák számának emelése (borzasztó hiányosságok vannak ezen a téren). Számban kevesebb óra, hogy a szülőnek legyen lehetősége a gyereket saját ízlésnek megfelelő plusz órára járatni.

Az iskola szellemi múhely, de olyan kötött jogszabályilag, hogy alig van mozgástere.Nem választhat tankönyveket, nem tud kialakítani stabil jó tanári gárdát sem. Már szinte minden tárgyból hiány van tanárokból.

A szülő olyan dolgokat vár el egy tanártól jórészt, amire nincs is ráhatása.Gondolok itt a tananyag tartalmára és mennyiségére. A mennyiség meghatározza a tempót, ami túl gyors, főleg általános iskolában. Nincs idő a bevésődésre és ismétlésre.Nem tudja a frontális oktatást felváltani modern módszerekkel/ pl. projekt, csapat/ és infokomm. eszközökkel, mert ezek nagyon lelassítják a tanítást, viszont ezek nélkül nem ad élményt a tanulás. A tanártól a szakszerűséget lehet jogosan elvárni.

Jogos igény az, hogy a készségtárgyakat ne osztályozzák, de! Én alapítványi gimibe jártam, és ott is ez volt, viszont onnantól kezdve a gyerekek be sem jártak ezekre az órákra, minek, hiszen úgysem lehet belőle megbukni. Úgyhogy pár év múlva visszahozták, hogy igenis legyen belőle jegy. Különben nem veszik komolyan. Az más kérdés, hogy a tanárnak el kéne tudni helyezni ezeket a tárgyakat az iskolai életben. Jelenleg a fiam most csak énekből kettes, mert nem tudja, hogy mi a különbség a modern és a régi típusú népdalok között. A legjobban ezt a tárgyat utálja. Mi lenne a cél? Énekeljenek, ismerjenek vidám dalokat, ismerjék a hangszereket, a főbb, híresebb zeneszerzőket, ismerjék a műveket. Mi minden énekórán zenét hallgattunk és énekeltünk, senki nem kapott négyesnél rosszabbat rá.

Egyébként én alapvetően abban látom a hibát, hogy a tanárok nincsenek megbecsülve, és nagyon sok a tananyag, és elég kevés a tanár szabadsága a tananyag megválasztásában.

8. én ezt továbbvinném. A készségtárgyakat nem, hogy osztályozni nem kellene, de gimiben szerintem tanítani se. Mivel általánosban oktatják addigra már bőven kiderült, hogy kinek van valamelyikhez tehetsége és kit érdekel egyáltalán. Nekik legyen fakultatívan választható, de a többit mi a fenének gyötrik vele? Igaza van a négyesnek, ha ezeket kihagynák akkor máris több lenne a szabadidő amiben mindenki azzal foglalkozna ami mondjuk érdekli is.

Heti öt tesi hasonló, bőven elég volt a három.

Tananyagból az általános suliban is kevesebb kellene, de a középiskolában még inkább. Az alap óraszámokat és az ott megtanulandókat csökkenteném és inkább a fakultációk óraszámát növelném, hogy aki pl. orvosira készül az el tudjon mélyedni a bioszban és a kémiában, de ugyanez mi a fenének ilyen szinten annak aki programozó szeretne lenni. Neki viszont nyilván emelt szintű infó kellene nem a szövegszerkesztő ismeretének szintjén, hanem sok-sok programozással.

Ami igen nagy gond, hogy a fentiekből kb. semmi nem múlik a tanárokon, ezt a 7. jól leírta. A tanártól max. annyit lehet elvárni, hogy legyen korrekt a diákokkal, normálisan adja át a tananyagot és lehetőleg használjon változatos módszereket. Mondjuk amíg annyi fizetést kap, mint a takarító, addig nem kell csodálkozni, ha nem túl lelkes ez irányban.