Milyen felsős gyermeked hozzáállása a tanuláshoz?

Leszrja mind a kettő. Alsóban teljesen jó tanulók voltak, kitűnő ugyan csak egyszer volt az egyik, de a 4,8 simán megvolt, motiváltak voltak.

Felső egy katasztrófa. Ha nem ülnék mögöttük tanuláskor, megbuknának. A fiam hónapokig nem írt matekleckét, amióta beírást kapott érte, minden nap ellenőrzöm, de ha nem nézem meg, simán letagadja, hogy van. Napokig tanuljuk a természetismeretet, erre kettes dogát ír. És még sorolhatnám.

A kicsi jegyei jobbak, vele csak a matekkal küzdünk, de ha nem ülök mellette, nem ír leckét.

Nem tudom, hol rontottuk el, de nagyon bánt ez az egész.

Nagyjából leszarja. Ha nem szólok, elő se veszi. Most hatodikos. Tavaly még egész tűrhetően állt hozzá, idén vállalhatatlan. A magyart, történelmet, angolt elég neki elolvasni, az megy neki simán. A matek, kémia meg botrány... téli szünet előtt írt egy matek 1-es témazárót. Az volt a büntetés, hogy teli szünetben nem mehetett sehova, és nem kütyüzhetett. Baromira ki volt akadva kb.egy fél délutánt. Amúgy nem is rázta meg. Eszébe nem jutott azóta se, hogy esetleg tanuljon.

Remélem túl lesz ezen az időszakon, mert bosszantó.

Leszarja. Ezért tanulószobás. Az írásbelivel kínlódjon más.

Az órán megjegyzettekből amúgy vígan ötös, ha itthon max 10-15 percet hozzátanul. Ezért nem is értem a hisztit nap mint nap.

Lekakilja a tanulást, ha nem ülök mellé akkor semmit sem csinálna. Nem tanul, nem érdekli semmi sem.

Akkora harcban vagyunk, hogy én most feladtam. Nincs erőm vele szenvedni órákat, harcolni, veszekedni, kiabálni. Semmire sem képes magától. Ha nem adnék neki enni akkor képes egész nap nem enni, inni

3. vagyok.

Több tippem is van, de lehet, hogy nincs igazam, ezek mind találgatások lesznek nekem is.

Először is, az valahol normális életkori sajátosság, hogy a felnőttek véleményére egyre kevésbé adnak, és a kortársak felé menőznek inkább. Nem tudom, nálatok hogy van, nálunk, főleg a kisebb gyerekemék osztályából, a legjobbak elmentek nyolcosztályos gimibe, tehát már eleve lejjebb van a színvonal, és nem feltétlenül a legjobb tanulók a példaképek.

Másrészt alsóban volt egy tanító néni, akit szerettek, és akinek a kedvéért szívesen tanultak. Ez felsőre megszűnt, a tanáraikat egyáltalán nem szeretik, ennyihez nem is lehet kötődni, tehát az ő személyükért nem fognak tanulni.

Sajnos az is igaz, hogy ma már nem a tanulás a társadalmi felemelkedés módja. Mi a férjemmel mindketten diplomások vagyunk, olyan munkakörben is dolgozunk, mégis folyamatosan azt hallják a gyerekek, hogy erre meg arra nincs pénzünk. (Nyilván az alapvető dolgokra van, de nem megyünk luxusnyaralásra, nem kapnak feleslegesen drága telefont, ilyenek). Főleg a fiam, aki sokkal szókimondóbb, szokta mondogatni, hogy minek tanulni, ha lehet iskolázatlanul is influenszer, és sz.rrá fogja vele keresni magát. Ez szomorú, de sajnos tényleg ezt látják maguk körül.

Elavult a tananyag is, elavultak a módszerek. Ha valamit meg akar tudni, egy pillanat alatt kikeresi a neten, közben meg érdektelen dolgokat kérnek rajtuk számon, amit a tankönyvből kell megtanulni. A hatodikos fiam természetismeretből olyan unalmas dolgokat tanul, és olyan érthetetlen könyvből, hogy én is legszívesebben sírva fakadnék, amikor kikérdezem. Közben pedig arról, ami érdekli, csomó mindent tud, a világ összes országának felismeri pl. a zászlóját (nem túlzok, tényleg!), de ezeket nem könyvből tanulta, hanem a netről, videókból, és oktatójátékokon gyakorolja.