Szülők! Akiknél nem vált be a magániskola és végül az állami jött be milyen tapasztalatokkal rendelkeznek?

2es, hát igen, waldorfba én se járatnám, bár az nem is igazán magán, hanem alapítványi. Szerencsére nálunk van bőven választék magánból, ismerősök ide járnak: SEK, Britannica, Carl Rogers, BBIS.

Nekem a Carl Rogers a legszimpatikusabb, és árban sem drága, egy tanívre csak 1 millió.

Az alapítványi=magán.

Sokan azt gondolják, hogy ja, hát ingyenes, hiszen az alapítvány fizeti. Szerintetek az alapítványnak miből van pénze bárki gyerekét ingyen taníttatni? Hát onnan, hogy a szülőknek kötelező alapítványi hozzájárulást, értsd tandíjat fizetni, ha oda akarják járatni a gyerekeiket.

Én tanítottam alapítványi iskolában. Sajnos sokan nem voltak elégedettek. Ki jogosan, ki nem jogosan.

A probléma alapvetően az, hogy sok szülő tudatlan, illetve naiv a gyerekek képességeit illetően. Nincs olyan csodás pedagógiai módszer, hogy a gyenge képességű, alulmotivált, esetleg magatartászavaros gyerekből kitűnő tanulót lehessen faragni. Ahhoz a gyerek aktív közreműködése kell.

Szóval sokan azért voltak elégedettek, hogy hát a gyerek nem tanul, nem csinál semmit, és miért nem kitűnő tanuló, amikor itt aztán minden meg lett ígérve. A másik fajta szülő meg azért volt elégedetlen, mert beadta a jó képességű, szorgalmas gyerekét, és nem haladtunk úgy, ahogy az ő csemetéjének jó lett volna, mert a legtöbb gyerek gyengébb képességű volt.

Amit megkaptak a suliban, az az emberi bánásmód, ami voltaképpen alap lenne egy állami iskolában is, de sajnos sok helyen nem valósul meg. Ennek ellenére én nem javasolnám, hogy egy kiemelkedően okos gyereket magániskolába adj, mert ott nem fogják kihozni belőle a maximumot. Egy közepes képességű, érzékenyebb gyereknek jó lehet. De ha azt akarod, hogy az orvosira felvételizzen, az onnan nem fog menni.

A pedagógiájukkal nincs is gondom, mondom, engem a vallásosság riasztott el, másrészt pedig az, hogy elvárás, hogy az oda járó gyerek szüleinek kb ne legyen emellett élete, munkája. Ezt nem tudom, és nem is akarom vállalni.

Pedig a projekt alapú oktatást nagyon jó dolognak tartom,ilyen viszont máshol az egész megyében nincs, így nálunk maradt az állami, mert a waldorfos szemléletnek a fent említett része velünk tényleg nem összeegyeztethető, más magán vagy alternatív iskolák meg ezen kívül szinte csak a fővárosban vannak. Szomorú, mert azért az országban bőven van más térség is, ahol igény lenne rá.

5-ös vagyok, nem Waldorfról beszéltem.

Ez amúgy tényleg érdekes dolog náluk, hogy elég drága, de ha anyuka nem dolgozik, mégis miből? Egyértelműen a gazdag férjek csemetéinek van kitalálva.

Gyerekem magánoviba járt anno, kettőbe is.

A váltás oka költözés volt, nem elégedetlenség, de még jobb helyre került az ovis évek kb. Felénél (3 évet járt).

Az általános iskolát egy olyan alapítványi (= komolyabb tandíj fizetéses) iskolában kezdte, ami egy kicsit hibridnek is felfogható: természetesen volt OM engedélye (a normális alapítványi vagy magániskoláknak természetesen van, sosem adnám a gyerekem pl ilyen himi-humi tanulókörökbe meg magántanulói jogviszonyba, amennyiben pl nincs olyan súlyos egésszégügyi vagy egyéb helyzet - pl kétnapi vesedializált vagy hasonló- ami ezt indokolná), de emellett olyan programot alakítottak ki, hogy délelőtt KLIKK hatálya alá tartozó “normál” rendben ment az alap, közismereti tárgyak oktatása, ahogyan egy szokványos alsóban, délután pedig magyarul egy mukkot nem beszélő, valóban külföldi állampolgár, szerződéssel 1-2-3 évre idehozott tanárokkal voltak napi 4-5 órában még (tk a napközi időszakra, de ugyanúgy voltak tanórák, kötött foglalkozások, drama, art stb.)

Ezt mi így családilag direkt alsó tagozat idejére terveztük- hiszek az élmény alapú és a natív környezetben szerzett nyelvtanulásban.

(A hatékonyságáról annyit, hogy a délelőtti, Klikkes-államis részben egy másik idegennyelvet kezdtek 4. Osztályban, az került a hivatalos bizonyítványba, de angol nyelvből 100%-os osztályozóvizsgát tett a gyerek 4. Osztályban félévkor és év végén is egy számunkra tökidegen általános iskolában, amit erre kijelöltek nekünk körzetesnek, valamit egy Cambridge (gyerek)nyelvvizsgát közel 100%-os eredménnyel úgy, hogy nem voltak ilyen feleltetések meg szótárfüzet meg társai…)

4. Után eljöttünk, mert felsőben már lecsökkentek a délutáni anyanyelvi foglalkozások, illetve sajnos a cég, aki ezt az egészet bonyolította eléggé elszemtelenedett tandíj, szolgáltatás minőségbiztosítása stb. Kapcsán és a felsőbb évfolyamosoktól sok panaszt hallottunk.

Mi az alsóban töltött idővel, az ilyen módon kapott tudással ár-érték arányban is elégedettek voltunk. A gyerek folyékonyan (!!) beszél angolul úgy, hogy itthon a magyar a beszélt családi nyelv (nyilván nem brit, hanem amerikai akcentussal a tanárai nyomán, de mi eleve kétnyelvű család vagyunk és az apja is egy harmadikféle akcentussal nyomja…)

…jelenleg állami iskolában tanul, az ország egyik legjobbjának számító hatosztályos gimiben, ami nem véletlenül számít tényleg kiválónak.

Megállja a helyét, kitűnő tanuló, pedig 33 fős osztálylétszám van és azért nyilván formalizáltabb az oktatás, mint korábban a 14-15 fős csoportban kicsinek. Én még hiszek az ilyen típusú oktatásban, a hatosztályosok hagyományosan tudnak nagyon jó eredményeket hozni és én is, tesóm is ilyenben végzett anno (nem ugyanoda jártunk, ahová most a gyerekem, hanem a “társintézményébe”, de ez nem is volt sosem szempont, sokkal inkább a gyerekem érdeklődése, neki melyik volt a felvételik után a legszimpatikusabb, néztük a továbbtanulást/kimenetet stb. Szóval nem a mi álmaink nyomán toltuk a gyereket bárhová is).

Azt gondolom a magán (fizetős) iskolákról úgy nagy általánosságban, hogy alsóban tudnak nagyon jók lenni, ahol a kis csoportlétszám miatt tud élményalapúbb, személyesebb, közvetlenebb, project szemléletű lenni.

DE (és itt jön a kritika is :) akkor és csak akkor, ha van egy normális vezetés, egy a pénzgereblyézésen túlmutató, értelmes kiválasztási rendszer, hogy ne tudjon ott sem naphosszat rombolni “énközpontú szivárványindigó személyiségű csoda Ödönke” vagy “gazdagék nem diagnosztizált spektrumos-problémás csemetéje”- mert lássuk be, sok ilyen van, a pénz nagy úr… igenis bekerülnek ilyen helyekre IS (mert nyilván az államiba is ugyanúgy!) olyan gyerekek, akinek a viselkedése, képességei, készségei (vagy annak hiánya) szakemberért kiált. Csak míg egy államiban esetleg tudják jobban ilyen-olyan eszközökkel (szakszolgálathoz küldés, iskolapszichológus, kijáró gyógypedes) pusholni a szülőt (ha együttműködú egyáltalán, mert ugye tudjuk, hogy sokszor a “nekem-jár-jogos” vonal megy…), esetleg átjelentkeztetni, ha nem körzetes eleve… addig azért a magánban meglehetősen ritka a saját szakember, a szakszolgálathoz meg csekélyebb hatékonysággal tudja eltanácsolni, mert itt meg sajnos sok tanulatlan, együttműködésképtelen szülő áll úgy a dolgokhoz, hogy “fizettem, az van, amit én akarok”… nagy hátrány az, ha 1-2 ilyen “Dömdödöke” van holtsúlyként egy egyébként tanulni akaró és tudó közösségben…

A fizetős vonalon pedig nem az oktatási törvény alapján, hanem jellemzően ptk alapján szerződnek, totál más a jogérvényesítés lehetősége és eszköztára mind a szülők kezében, mind az iskolának.

Szerintem érdemes jó alaposan körülnézni és amennyire szülői szerepünk engedi, nem hasra esni saját gyerekünk csodálatosságától és kijelenteni sem szabad, hogy a magán az csillivilli/sz..r, ahogy az államiról sem. Konkrét intézmények, különböző képességű gyerekek és bizony egy halom elvárással és értékrenddel bíró családok a szereplők, egyszerűen csak ki kell halászni a nekünk leginkább passzolót.

…írok azért egy, a miénktől eltérő példát is: ismerős, baráti házaspár hasonló korú gyereke is az enyémhez hasonlóan magánoviba járt.

Montessori, waldorf és valami családi napközi is volt a palettán, a kisfiú már az ovi 3 éve alatt 3 intézményt megjárt. A montessoriban elégedettek voltak, ez volt a sorban az utolsó, ott fel tudták kelteni az érdeklődését, sok mozgásos, kézműves jellegű ismeretterjesztő foglalkozás volt, a waldorfnál még a vállalkozó, így talán kötetetlenebb időbeosztású szülők is meg voltak borulva az állandó ötleteléstől meg családi közös berángatásoktól, elég nehezen tudták összehangolni a normális családi élettel, munkával, szerintem emiatt ki is lógtak. Igenis ott a többi családban a nő nem dolgozott semmit, ráért 11-kor menni etapozni vagy mit csinálni :D

Azoknak a családoknak semmiképp nem ajánlanám, ahol a gyerek szeretne komolyabban elkezdeni sportolni vagy zenélni, mert itt pl tök normális volt az, hogy minden áldott szombaton volt valami “ajánlottan kötelező” pusholós családiasan összeborulós közös-karitatívkodós örömködés :)

Iskola: sajnos a kisfiú, akiről mesélek, még laikusként is kicsit elkényeztetett, alulmotivált, pénzzel motiválható, kütyüfüggő, nem kicsit lusta… így eddig 3 (!!!) általános iskolát fogyasztottak, most vannak a 4. Intézményben és papíron nyolcadikos lenne, de épp most valami - számomra- félig kétes, tavaly vagy tavalyelőtt alakult magániskolában kezdi újra (!!!) a 7. Osztályt, mert alapvető hiányosságai vannak.

Jóban van a két család és amikor az egyik tök ismert magániskolai időszaka volt, az enyém akkor gyakorolt a központi felvételire, a srácok jóbarátok, sokat van nálunk, így ő is beszállt egy ilyen központi felvételi feladatlap megoldásába (jelzem: akkor papíron épp egy osztállyal feljebb, tehát tudásszintjében is nyilván előrébb járt vagy járnia kellett volna az enyémnél).

(Aki nem ismeri: ezek KOMPETENCIA alapú feladatlapok, a korosztályos átlagot 50/100 pont körüli középértékkel mind matematikából, mind magyarból szokta tudni hozni egy átlagos BÁRMILYEN általános iskolai képzésben tanuló adott évfolyamos gyerek! Aki ennél jóval többet hoz, nyilván azok kerülnek be a hatosokba stb.)

Nos a srác 8/100-t írt matekból (nem tudott konkrétan osztani, különböző formátumú törteket felismerni, átváltani, összeadni)- alapvető hiányosságai voltak. Azt nem tudom, hogy ez már alsóban egy másik nagyhírű magániskolában elcsúszott-e vagy mennyiben a gyerek esetleges képességzavara - kivizsgálás nélkül sem tűnik nekem részképességzavarosnak, de ha az én gyerekem lenne, ilyen után talán elgondolkodtam volna…- vagy a több (!!) magániskola hiányossága.

Mert az tény: agyon volt dicsérve mindenhol a 4-es, tehát jó szintű átlagos teljesítményével, a lelke, önbecsülése teljesen rendben volt, nem érték megalázások, bántások…de ki kell mondani: harmatgyenge, hiányos tudást szedett eddig össze és olyan mértékben van lemaradva, hogy pl 4-5. Osztály környékén NYOMTATOTT betűkkel írt, de járt olyan suliba, ahol nem voltak (semmilyen!!) könyveik, füzeteik…

Nekem ez így kicsit too much millió feletti díjakkal, de tényleg nehéz megítélni, hogy mennyi ebből a gyerek szerény képességeinek, mennyiben az intézmények szemhunyásának számlájára írható.

Annyiban mindenképpen felelőssé tenném az általa megjárt magániskolákat, hogy SOHA nem jelzett egyik sem sem magatartásbeli, sem képességbeli hiányt a gyerekről a szülőnek (mikor ismerősként is ordít!), a kassza csengett, gondolom kirívóan nem viselkedett, így ez erősebb érv lehetett mindenhol.

Szegény gyerekből szerintem nemhogy orvos, becsületes szakmunkás is nehezen lesz, ha nem tanul meg sürgősen rendesen olvasni (!) számolni… jelenleg sem szempont, mert egyelőre a tartalomgyártó-influencer, tiktok karrier felé orientálódik… de ez már családi értékrend és egy másik téma :D

(Ui: budapestiek vagyunk)