Szülők! Szerintetek milyen lenne egy tökéletes iskola?

15:27

Nagyjából az lenne a jó módszer amit írsz, csakhogy most pontosan az ellentéte történik mindennek. Ugye ismerősek az integráció meg az esélyegyenlőség varázsszavak? Aminek pont az a lényege, hogy gyerekeket egységesen kell kezelni minden szinten, aminek ugye nyilván az az eredménye, hogy a gyerekek nem tudják kiaknázni azt amiben tehetségesek lennének, hanem beállnak egy közepes-átlagos szintre jó esetben, rosszabb esetben lesüllyednek a legrosszabbak szintjére. És ez elsősorban nem a tanárok hibája, mivel az ő kezük is igencsak meg van kötve fenntről, ugyanis nekik is ukázba van adva, hogy mit taníthatnak, milyen módszerekkel, milyen nevelési elvek szerint, ezen belül nekik igencsak szűk a mozgás terük. Pedig a megkülönböztetés alapvetően jó dolog, pont azért mert a gyerekek képességei különbözőek, mindenki tehetséges valamiben és van amiben kevésbé, de ugye az okosok a t. házból ezt sokkal jobban tudják. Persze nyilván manapság semmiképpen nem cél okos, életrevaló emberek nevelése. Mondjuk az elmúlt 20 évben sem volt nagyon az.

15:27-es vagyok megint. Elgondolkodtattál.

Nagyon nagy dilemma ez szülőként… mármint az, hogy nyilván vannak olyan alternatív iskolák, ahol nincs megkötve a tanárok keze, ahol figyelembe veszik a gyerek személyiségét – viszont amiket én láttam, nekem túl alternatívak, mármár szektásnak tűnnek. Az odajáró családok pedig, akiket ismerek, olyan „töketlennek”. Mégis szimpatikus, hogy figyelnek az egyéniségre.

De!

Nem vagyok kifejezetten jártas az oktatás fejlődésének témájában, de mondjuk a 19. század elején-közepén (és szerintem előtte sem) nem voltak „gyerekközpontúak” az iskolák… mármint, ha hallgatom szüleim/nagyszüleim sztorijait a körmösökről, akkor nem az jut eszembe, hogy tyű, de foglalkoztak a gyermeki lélekkel. Sokan a szüleiket még magázták. És mégis, az általam ismert ilyen korú emberek erősek, szilárd és jó jelleműek, „életképesek”.

Vajon a változó világhoz kell idomítanunk az oktatást?